Nem túlzás kijelenteni, hogy a magyar kormány az elmúlt 15 év legnemesebb diplomáciai gesztusát tette azzal, hogy meghívta és vendégül látta Izrael miniszterelnökét. Egy orvul megtámadott, fennállása óta vele ellenséges, a népe fizikai elpusztítására törekvő államok és szervezetek folyamatos össztüze alatt álló ország vezetője melletti morális és elvi kiállás üdítő epizódja a magyar külpolitika történetének. Főleg az elmúlt három év erkölcsi relativista Ukrajna-politikája után, amely az elvi és morális szempontokat épphogy háttérbe szorította a „békepártiságra” és a realpolitikára hivatkozva.
Abban is igaza van a magyar kormánynak, hogy a hágai nemzetközi büntetőbíróság (ICC) politikai szervezetté vált. A bíróság, ahelyett hogy elfogulatlanul, az intézmény tekintélyét megalapozó semlegesség által vezérelve működne, s a jog asztalánál igazságosan az okot és okozatot, tettest és áldozatát figyelembe vevő arányos ítéletet hozott volna, részévé vált ennek a háborúnak, s ebben a konfliktusban a latorok mellé állt.
Gyalázatos, hogy a nemzetközi jog őreként számontartott testület vérbíróként viselkedik csak azért, mert a bíráknak ideológiai ellenérzései vannak Izraellel szemben, s az első adandó alkalommal, kaján vigyorral, a kezüket dörzsölve várják, hogy mikor lesz civil áldozata az IDF hadmozdulatainak. Civil áldozatok lettek, gyerekek is asszonyok is, ez pedig már ürügyet adott ahhoz, hogy az önvédelmi harcot folytató felet egy kalap alá helyezzék a barbár tömegmészárlást kezdeményező gyilkosokkal.
A másik, amit fontos megjegyezni hogy az ellenzéki közvélemény hogyan viszonyult ehhez a látogatáshoz. A kormánykritikus sajtó eddig is a Hamasz manipulált adatait tényként közlő tudósításokat hozott le, azt a látszatot keltve, mintha Izrael szándékosan civileket ölne. Miközben a valóság az, hogy az izraeli védelmi erők minden légitámadást és hadmozdulatot előre bejelentenek, hogy a civilek biztonságos menedéket találhassanak. A Hamasz alagútrendszere is szándékosan civil épületek alá épült.
Az ellenzéki közvélemény Netanjahu látogatását is egy háborús bűnös vendégül látásaként tálalta. Hogyha valóban háborús bűnös lenne a vendég, pld. Putyin, akkor ezt a tiltakozást el is fogadnám. Azonban Netanjahu miért is lenne háborús bűnös?
Az izraeli kormányfő és felesége a budapesti Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékműnél
Mert előbbre helyezte országa elhurcolt polgárainak megmentését, mint az önmagától is züllött nyomorteleppé váló, ráadásul Izrael által finanszírozott közszolgáltatásokra (ivóvíz, áram) rászoruló terület épségét? Vagy az állam és az adófizetők pénzén fenntartott izraeli hadsereg csak úgy hagyja magára a saját polgárait? Ilyen kérdésekre mit válaszolnának a progresszív embervédők és jogvédők?
A progresszív újbaloldal Izraelre továbbra is egy apartheid fehér fasiszta államként tekint, ahol elnyomják és kolonizálják az arabokat. Csakhogy ez sem igaz, a Knesszetben arab pártok is ülnek, az izraeli arabok pedig szívesebben élnek ott, mint bármely arab államban. Míg egy arab vagy egy keresztény biztonságban élhet Izraelben, addig egy keresztény vagy zsidó emberről a militánsabb muszlim országokban ez nem mondató el.
De ami talán a legszürreálisabb dolog, hogy az LMBTQ-mozgalom berkein belül is vannak, akik a Hamaszra palesztin szabadságharcosokként tekintenek, akik a cionista megszállók ellen harcolnak. Nos, kérdezem én, Izraelen kívül van-e még egy ország a Közel-Keleten, ahol legális Pride-ot tartani?
Míg Izrael jogállam, ahol a miniszterelnököt is eljárás alá vonhatják, s ahol egyébként a katonákat is számonkérik, hogyha normát sértettek, vagy valóban szándékos bűntettet követtek el, addig az ő palesztin szabadságharcosaik féktelen katonai terrort, elnyomást, s az emberi jogokat és méltóságot többszörösen megsértő „jogrendszert” hoztak a népükre. Európában vagy Amerikában vagyis a gyűlölt nyugati civilizációban mindenesetre a szabadságharcosok a szabadságért harcoltak, nem az elnyomásért.
Izrael a nyugati civilizáció egyik keleti védőbástyája. Akik jobbról vagy balról is támadják, megkérdőjelezik a zsidók jogát a nemzetként való letezésükre, megkérdőjelezik azt a jogot, hogy mint nemzet megőrizzék szuverenitásukat, önállóságukat és identitásukat, azok a nyugati civilizáció klasszikus polgári és liberális értékrendjét is megvetik.
Hogyha mindezt egy bolsevik, egy nemzetiszocialista vagy egy katolikus tradicionalista mondja, úgy vélem, logikus és érthető, hisz legalább következetes saját magához. De aki a demokratikus értékek, a szolidaritás, szabadság, humanizmus felkent védelmezőjének tartja magát (mint pld. a „Meseország mindenkié” antiszemita szerzője), nemcsak hasznos idiótája az iszlamista mozgalomnak, hanem önmaga árulója is.
Papp Réka Kinga egy 2017-es tévéműsorban érdektelennek tartotta Európa iszlamizalódását, dacára annak hogy hosszú évek óta számos nyugati nagyvárosban érik támadások a zsidó közösséget. Mennyi atrocitás, pogrom és terrortamadás kell még ahhoz, hogy ezt megértsük?
Az európai társadalmi, politikai és kulturális berendezkedés válságba került. Nem pusztán az iszlamizáció, a demokráciadeficit, a gazdasági visszaesés vagy az orosz és kínai politikai befolyásolás miatt, hanem az évezredes értékeink fontosságát negligáló, szűk látókörű nihilista progresszivisták miatt is. Ilyen körülmények között Izrael mellett kiállni, s a harcát támogatni közös ügyünk. Akárcsak Ukrajna támogatása.
Netanjahu árnyéka, a nyugati pogromok és a felmondott szerződés
