Miközben azon tökölünk, hogy melyik balos/jobbos jelölt lépjen vissza melyik másik balos/jobbos jelölt javára, hogy aztán a két nagy balos/jobbos frakciónak a kegyelméből kormányozhassanak, itt van végre egy jó hír: a kormány a pénzünkből megajándékoz bennünket az amerikai republikánusok éves kongresszusával.
Yay.
A CPAC budapesti tanácskozása azért is jó hír, mert ez a konferencia fontos intézménye az amerikai politikai életnek, és talán nemcsak újabb trumpisták jönnek (oké, disclaimer: Amerikában én is rá szavaztam volna, a) mert csomó mindenben igaza volt, b) nagyon tartok a woke balszéltől), mint az elmúlt hónapokban, hanem mások is, olyanok, akik talán leállnak velük élőben vitatkozni, akik pl. tényleg konzervatívok, tudják, melyik politikai fogalom mit jelent, és hogyan is viszonyul mindezekhez Orbán Viktor Magyarországa. Nem elég republikánusnak lenni, annak is kell látszani.
Őszintén szólva nem kis döbbenettel nézem, hogy általam nagyon (Dennis Prager) vagy kicsit kevésbé (Tucker Carlson) tisztelt amerikai megmondóemberek milyen kényelmes közönnyel töltik be azt a PR-szerepet, amit az őket ide importáló hivatalos szervek szánnak nekik. Boldog voltam, hogy a Klubrádió megtalálta nagy kedvencemet, Bill Kristol neokon publicistát, never-trumpert (ennek a körnek egy része sajnos átment nettó Bidenbe), aki egy nagyon fontos aspektust említett ezzel kapcsolatban: nemcsak az a gáz, hogy ezek az emberek úgy támogatják Orbánt a magyar nyilvánosság előtt, hogy konkrétan semmit nem tudnak róla, de az is, sőt, ez talán még rosszabb, hogy
“már a látszatra sem adnak, egyszerűen át akarják itatni az amerikai politikát is az Orbán-féle autoriter rendszerelemekkel.”
Na innentől ez már nem tréfa. Verjétek át Magyarországot, annak már mindegy. De Amerikát nem engedem.
Az még tréfa, hogy Rod Dreher ugyancsak a Klubrádióban elismerte, fogalma sincs a NER-ről (“Minél mélyebbre ások abba, amit Orbán és a Fidesz csinált, annál inkább bírálnom kellene, úgy tűnik”). Azt viszont Dreher pontosan tudja, hiszen arról panaszkodott, hogy
“…az amerikai konzervatívok tulajdonképpen a klasszikus értelemben véve liberálisok. Európának sokkal mélyebb konzervatív gyökerei vannak, jobban kötődnek a földhöz, a hagyományokhoz. Amerikában a konzervativizmus tulajdonképpen jobboldali liberalizmus. Az amerikai konzervatív politikusok állandóan a szabadságról beszélnek.”
Hát igen, Rod. Akkor esetleg ezzel a szemmel nézzél még egyszer körül a NER-ben. Föld, hagyomány? A föld Mészárosé, a hagyomány valami múló rockopera.
Ezek az emberek úgy udvarolják körbe a NER-t nyilatkozataikban, hogy egy árva szót nem szólnak a NER Putyin-, Hszi- és Erdogan-barátságáról, jogállamiságról, illiberális demokráciáról, államilag intézményesített giga korrupcióról, hiszen a jelek szerint nem vették a fáradtságot, hogy megnézzék, kik is a vendéglátóik. Kevés az olyan amerikai konzi szerző, mint David Baer, akik pontosan levezetik, mi a gond pl. Orbán “keresztény”, “Nyugat-barát” retorikájával (spoiler: az hogy csak politikai eszköz, egyébként éppúgy, mint a migránsok).
Vicces az is, hogy a nemrég Budapesten vendégszereplő Dan Schneider, a CPAC-ot szervező American Conservative Union igazgatója a Mandiner kérdésére elmondja, hogy a CPAC nem engedi be az alt-right képviselőit a rendezvényre. Hogy miért nem? Úgysem fogják elhinni:
“A fő baj az, hogy a tagjai semmibe veszik a képviseleti demokrácia intézményét, nem tisztelik az alkotmányt, nem hisznek az ember törvény előtti egyenlőségében, és nem kedvelik a szabadpiacot sem. Ehelyett gyűlölködést táplálnak.”
Tehát ott be sem engedik őket a terembe, itt pedig magát a rendezvényt egy olyan rezsim meghívására tartják meg, amely nem náci, mint az alt-right, de semmibe veszi a képviseleti demokráciát, nem tiszteli az alkotmányt, nem hisz az ember törvény előtti egyenlőségében, és nem kedveli a szabadpiacot sem (azt különösen nem). Ehelyett gyűlölködést táplál.
És akkor kb. innentől nem tréfa a dolog. Az, hogy az orbánizmus szellemét átemeljék a nagy múltú GOP-ba, nagyságrendekkel komolyabb károkat okozhat, mint a populista trumpizmus. A klasszikus liberalizmust konzerváló Amerikáról beszélünk végül is, a szabad világ utolsó fénylő csillagáról, ahol igen, “a konzervatív politikusok állandóan a szabadságról beszélnek.” Mit keresne ott a NER lényege, a csúcsra járatott etatizmus, a piac és a verseny kiiktatása haveri és családközeli networkök kedvéért, a közmédia állami kontroll alá vétele, a Türk Tanács, a joguralom lenullázása, az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbítása, egyáltalán, bármiféle fék és ellensúly kiiktatása, a keresztény családvédelem ürügyén előadott intolerancia?
A GOP odaát teljes joggal aggódik persze a woke/pc őrület, a cancel culture és társai rohamos terjedése, a BLM, a transzügy és az identitáspolitikák térnyerése miatt. Ezek annak ellenére is valós fenyegetések, hogy Orbán Viktor is ezt mondja. Nyilván keresik a szellemi erőt, amely utat mutat a sötétedésben. Viszont ha van erre a problémára nagyon rossz válasz, az Orbán rendszere. Úgyhogy reklámozzátok csak itthon a magyar vendéglátóitokat, drága republikánus barátaim, az még szórakoztató – de amit innen hazavisztek, azt ott légyszi sürgősen adjátok le az első ruhatárban. Mindennek van határa.
