1

Igen, küldjünk fegyvereket a ukránoknak!

“Tehát, hogyha a NATO úgy dönt, hogy akár fegyverekkel is támogatja Ukrajnát, akkor természetesen ezt mi is támogatni fogjuk” – jelentette ki MZP, ami akkor is helyes döntés, ha mint tudjuk, nem a NATO, mint szervezet kell hogy döntsön erről, elég egy európai értelemben vett normális kormányzat szuverén elhatározása. Katonák odaküldéséről soha senki nem beszélt, ez NER-propaganda, láthatóan elég sokan be is veszik.

(Ahogy egyébként a Kreml-narratíva számos elemét is, terjed a cinikus ukránellenes nihil, a Nyugat felelőssé tétele, a gondolkodást kiváltó relativizáló mérlegelgetés, ez külön posztot érdemel majd, hiába, sok év Putyin-barát, Amerika-szkeptikus, háttérhatalmas agymosása meghozta az eredményét.)

Tehát. Eltelik pár nap, és MZP a jelek szerint mégsem akarja fegyverekkel segíteni az ukránokat, a katonákkal együtt a fegyverek küldésének szándékát is “hazugságnak” tartja, ő vádolja azzal Orbánt, hogy “küld fegyvereket Ukrajnába, most is van fegyverszállítás Magyarországon keresztül”, ami konkrétan nem igaz: Orbánék még a nyomorult védősisakokat meg golyóálló mellényeket sem engedik át szegényeknek.

Mi akkor az egyértelmű álláspontja, tisztelt MZP? A NER-hez hasonulva az ellenzék is stratégiai nyugalommal akarja végignézni az ukrán civilek elleni háborút, iskolák, lakóházak lebombázását?

Ráadásul totál zavarossá is vált az ellenzék háborúügyi kommunikációja: néhány ellenzéki politikus (pl. Demeter Márta, Cseh Katka, Berg Dániel, Fekete-Győr András) továbbra is kitart a fegyverszállítás mellett, nagyon helyesen. Viszont ott van Czeglédy Csaba, aki Szombathelyen a polgármester segítségét kéri, nehogy már fegyverszállítmányok áthaladhassanak a városon. Ez mennyiben számít ún. normális dolognak?

Javelin: Why Russia Fears this Missile Built to Kill Tanks

Secret to Ukraine’s fierce resistance? Javelin antitank missiles – This is how Powerful is Javelin Anti-Tank Missile. Javelins have a “top attack” setting, m…

 

A Nemzeti Rezsicsökkentés Rendszere láthatóan maga sem tudja már milyen érvvel leplezni, hogy Putyin-közelsége miatt nem akar/nem mer segíteni megtámadott szomszédainkon. Amikor nem a kárpátaljai magyarokat védik (Orbán, egész komolyan: “a fegyverekkel magyar emberekre is lőhetnének majd”), akkor magukat a szállítmányokat, nehogy megtámadják azokat. Ész megáll.

Sőt, most már elérkeztünk a magyarországi magyarok védelméhez, nehogy “belesodródjunk” a háborúba, hiszen ha fegyvert szállítanánk vagy engednénk át, azzal magunk is hadviselő féllé válnánk.

Really? És a fél Nyugat, az is hadviselő féllé vált hirtelen?

Moszkva számára nemhogy a fegyverek vagy a védőfelszerelések szállítása provokáció, de Magyarország és pár más ká-európai állam puszta NATO-tagsága is, a tavaly év végi orosz ultimátumok ugyebár visszazavarták volna a NATO-t a keleti bővítés előtti, 1997-es állapotába. Provokáció az, amit Moszkva annak tart, ráadásul nemhogy okokra, ürügyekre sincs szüksége, a svédeket és a finneket például már meg is fenyegette, nehogy a NATO-ba vágyjanak, or else.

Lehet, hogy a magyar kormány egy kicsit túl komolyan veszi a Kremlt és influencereit, akik cikkekben és tévékben már a lengyelek, a baltiak és a magyarok (!) megtámadását, atompusztulását vizionálják, holott hozzájuk is eljuthatott volna a NATO 5. cikkének orosz fordítása. Ideje lassan, hogy a NATO (benne: Magyarország) emlékezzen az elrettentés céljára és erejére, az ugyanis mindkét irányban működik.

A hidegháborút is így nyerte meg nekünk a Nyugat. Pontosabban Amerika. Volt már rá példa, hogy egy mindenki által lenézett ex-színész térdre kényszerítette Oroszországot.

Jó, ha a légtérzár valóban közvetlen, minden közbülső fázis nélküli NATO-orosz háborút jelent, akkor megértem a nyugati fenntartásokat – de ez nem jelenti azt, hogy a nyugati cselekvési tér minimálisra szűkül. Hosszú távon természetesen a rendszerváltás, Putyin megbuktatása a cél (igen, demokrácia-export), de addig is sok a tenni- és küldenivaló.

Olyan húsz szuverén ország küld fegyvert az ukránoknak. A mi hiperszuverén miniszterelnökünk pedig, aki bátran üzent hadat Brüsszelnek, a Covidnak és egy Amerikában élő öregúrnak, most, hogy patrónusával kéne konfliktálódni, a béke angyala. Ha viszont arra gondolunk, hogy Ukrajna bátor és patrióta harcosai nemcsak magukért, hanem – láthatatlan kéz! – a mi szabadságunkért, demokratikus európai mozgásterünkért is harcolnak, akkor a szó legnemesebb értelmében vett önzés (= racionális önérdek) az ukránok megsegítése katonai eszközökkel.

Küldjünk fegyvereket az ukránoknak. Stinger légvédelmi rendszert, Javelin páncéltörő rakétát, Switchblade hordozható taktikai drónt, bármit, csak hasznát vehessék. A pacifizmus giccs, valószínűleg mindig is az volt, az oroszokkal beálló automatikus hadiállapot pedig Kreml-propaganda. Ha kérhetném, ne nekik higgyünk, hanem a szemünknek.

Korábbi posztom e tárgyban: To be or NATO be