A világ első számú nemzetközi emberi jogi szervezetének most már nemcsak azt kell tűrnie, hogy antiszemita szervezetnek tartsák, amely évek óta egyoldalúan Izraelre fókuszál, módszeresen hazudva a zsidó állam “apartheid” politikájáról, de most már azt is el kell viselnie, hogy a Kreml szócsövének tartsák. Akaratlanul? Lehet. Nem mindegy, ha a végeredményt nézzük?
A végeredmény pedig az, hogy Moszkva örömmel kapta fel az Amnesty International (AI) augusztis 4-i jelentését arról, hogy az ukrán hadsereg gyakorlatilag túszként, élő pajzsként használja a civi lakosságot, és ezzel megsért egy csomó nemzetközi jogot. Mostantól Putyin egy morálisan kikezdhetetlen helyről, az évtizedekig komoly szakmai munkát végző, legtekintélyesebb emberi jogi NGO-tól kapott biankó csekket arra, hogy csak nyugodtan bombázzon lakóházakat, kórházakat, úgyis ukrán katonák bújnak meg bennük.
Mondanom sem kell, hogy az Izrael-ügyi hazudozás mellett az ukrán jelentés is ezt a sok évtizedes nimbuszt, a politikai és lelkiismereti foglyok szabadon bocsátásáért, a halálbüntetés eltörléséért és sok egyéb nemes ügyért folytatott munkát ássa alá totálisan, szembemenve saját missziójának egyik alaptételével, a pártatlanság követelményével.
Szögezzük le, hogy agresszor és áldozat, demokrácia és fasizmus egy szintre emelése nem pártatlanság. A hamis egyensúlyozgatás, az egyrészt-másrészt nem függetlenség és kiegyensúlyozottság. “Az a tény, hogy az Amnesty nem tudta megfelelően megfogalmazni, ki az ukrajnai erőszak fő elkövetője, az egész szervezetet vádolja” – állapította meg helyesen a Kyiv Independent c. lap.
Fiatal koromban tiszteltem és becsültem az AI-t, a szovjet disszidensek melletti kiállást, a kínzás eltörléséért folytatott kampányait – ebből mára annyi maradt, hogy az AI csak egy a woke balos NGO-k közül: relativizálva, fókuszt tévesztve, kétséges módszertannal, nulla morállal. Igen, az orosz agressziót is elítélték, de nehéz elfelejteni, hogy tavaly még megvonták Alekszej Navalnij lelkiismereti fogoly státusát – egy újabb hazugságra, az ellenzéki politikus állítólagos “rasszista” megjegyéseire alapozva.
Amnesty for russia? Amnesty International teaches Ukrainians how to die properly
No Description
Az AI módszertanáról sokat elmond, hogy az ukrán jelentést az ukrán szekció megkerülésével, annak kifejezett tiltakozása ellenére jelentették meg, pedig ők jelezték, hogy ez így nincs rendben (pl. a központ kikérte a hadsereg véleményét a vádakról, majd amikor az nem jött meg négy napon belül, simán kihozták a riportot). A dokumentum felelőse egy oroszul és ukránul nem beszélő aktivista volt, aki korábban Szudánnal foglalkozott.
Okszana Pokalcsuk, az ukrán AI vezetője teljes joggal lemondott, közölvén, hogy a szervezet így akaratlanul is az orosz narratívát erősítette, a londoni AI-titkárság pedig minderre úgy reagált: sajnálja, ha “szomorúságot” (distress) és haragot váltott ki a jelentés, de ők kiállnak mellette, aki bírálja őket, az Agnés Callamard főtitkár szerint “közösségi médiás troll”, ill. “csőcselék”.
Az AI ezzel – nem először – a hazugság, saját hazugságuk mellett áll ki. “Az ukrán erők veszélybe sodorták a civileket azzal, hogy (…) bázisokat létesítettek és fegyverrendszereket működtettek lakott területeken, többek között iskolákban és kórházakban” – állítják a Donbasz és Mikolajiv térségéről, mintha megtámadott városokban ez tilos lenne. Ezeken a helyszíneken már nem voltak civilek, gyerekek se, Ukrajnában február vége óta nincs tanítás. Joggal mondják az ukránok, hogy az AI ezek szerint azt várta el tőlük, hogy a nyílt mezőn vagy erdőkben várják be az oroszokat, hogy azok problémamentesen szétlőhessék őket.
Tényleg, a Hamászról meg a Palesztin Dzsihádról mikor írja meg az AI ilyen alapossággal, hogy ők viszont valóban, tudatosan túszként és élő pajzsként használják a civil lakosságot?
Persze, hogy az ukrán hadsereg lakott területeken is jelen van, hát pont azokat védi. Nem az ő védekező taktikájuk öli meg tízezer számra az ukrán civileket, hanem az orosz bombázások, amik direkt lakóházakat, kórházakat, szülészetet, gyerekeket is rejtő színházat céloznak meg és találnak el, valamint az elővárosokban zajló tömeggyilkosságok. Hazugság, hogy az ukránok nem tettek meg mindent a még jelenlévő civilek evakuálásáért, holott ez bizonyított tény, és elég sokatmondó, hogy az ezzel ellentétes infókat az AI a hírhedt orosz “szűrőtáborok” és börtönök foglyaitól szerezte, az infók tehát az FSZB kezén mentek át.
Az AI szervezete recseg-ropog, hírek szerint sorra hagyják ott a donorok (az egyetlen publikussá vált adat a finn szekcióé, amely 400 adományozót vesztett el az ukrán ügy miatt), teljes rejtély, ki vagy mi mozgatta őket a riport nyilvánosságra hozatalával.
Hab a tortán az AI magyar szekciója, amely kényszeredett hangulatú közleményt tett közzé a honlapján arról, hogy ugyan “az első naptól kezdve a lehető leghatározottabban elítéljük az orosz megszállást és az általuk elkövetett háborús bűncselekményeket”, azért “nem hallgathatjuk el, hogy az ukrán hadsereg civileket sodort veszélybe azzal, hogy a több esetben a frontvonaltól kilométerekre, nem városi harcok során, az ott élők figyelmeztetése és biztonságba helyezése nélkül végzett katonai műveleteket vagy tartott fenn elhagyott iskolákban, kórházakban és lakóépületekben, illetve azok közelében katonai állásokat.”
A magyar AI tehát kiáll a tarthatatlan hazugság mellett, csak éppen kisebbik rossznak tartja a nagyobbik rossz mellett, és persze “egyenlőségjelet természetesen nem lehet és nem is szabad tenni a jogsértések közé, soha nem is tettünk.” Magáról a botrányról semmi, az ukrán szekció vezetőjének lemondásáról semmi, önálló, önreflektív álláspont semmi.
A kérdés most már csak az, hogy az AI a Kreml hasznos vagy haszontalan idiótája-e.
