Vannak a történelemben gyökeres és mélyreható változások, melyeket nem csupán egy hosszú, organikus társadalom – és intézményfejlődés hoz el, hanem meghatározó történelmi személyiségek, akikhez egy-egy korszakot, forradalmi eseményt, szabadságharcot, honvédő háborút köthetünk.
Ukrajna most ilyen meghatározó időket él át. Semmi kétségünk afelől, hogy a háborús öldöklés, a rombolás után a honvédő ukrajnai katonák véréből s az elpusztított városok romjaiból egy új állam, sőt egy új nemzet fog kisarjadni, amelynek Volodimir Zelenszkij lesz a vezéralakja.
Szokás az ukrán elnököt amerikaiak által dróton rángatott bábnak, „bohócnak” bélyegezni, aki „alkalmatlan” az államvezetésre – ő azonban magabiztosan, kellő felelősségtudattal, s szenvedélyes hazaszeretet által feltüzelt lelkesedéssel irányít egy, a birodalmi sovinizmust politikájának lényegeként meghatározó despota inváziójától sújtott országot.
Amikor a nyugati titkosszolgálatok felajánlották neki, hogy egy biztonságos óvóhelyre viszik távol megtámadott hazájától, ezt mereven visszautasította, ellenben több fegyvert, tanácsadót, muníciót kért a harc folytatásához, amelynek az élére állt. Zelenszkij, amikor fegyvert és pénzt kér a Nyugattól, azt is bizonyítja: Ukrajna teljes mértékben elköteleződött amellett, hogy országa hatalmi, gazdasági berendezkedésében is kiszakadjon az orosz érdekszférából, s a posztkommunista autokratizmustól, kleptokráciától megcsömörlött hasonszőrű posztszovjet államok sorából, elindulva a lengyelek, vagy a balti államok útján.
A szabad Nyugat útján.
Ukrajna rendszerváltozása, modernizálása, amelynek akarata már 2014-ben, az Euromajdan-forradalom idején megfogalmazódott a civil társadalom részéről, hosszú időt fog igénybe venni, de a honvédő háború, s Zelenszkij kiállása által sikerült ehhez egy olyan nemzeti egységet teremteni, mely az etnikailag heterogén, politikailag is mélyen megosztott Ukrajnában egyedülálló.
Volodimir Zelenszkijről köztudott, hogy zsidó származású, aki büszke ebbéli kötődésére. Családja megtehette volna – sok millió sorstársukkal együtt -, hogy az Egyesült Államok és Izrael felé veszik az irányt a Szovjetunió bukása után, ahol biztosan kedvezőbb életlehetőségek fogadták volna őket, de úgy döntöttek, hogy a szülőföldjükön maradnak, abban a hazában, ahol megvetették, perifériára taszították, s másodrendű állampolgárként kezelték őket.
Zelenszkij, a zsidó kisebbségi család sarja, minden ukrajnai polgár hőse, aki bármiféle meghunyászkodás, megfutamodás nélkül irányítja országa honvédő háborúját. Beért a Majdan-forradalom gyümölcse. Egy nemzeti ébredés indult meg, amelyre a független Ukrajna három évtizedes fennállása során nem volt példa.
Zelensky calls on Ukrainians to ‘sabotage’ Russian army from within as he condemns pseudo-referendum
Volodymyr Zelensky has called on any Ukrainian in Russian-occupied territory conscripts to “sabotage” the army from within if they are conscripted. Speaking on Friday, Mr Zelensky condemned the referendums being held in four occupied regions – Luhansk, Kherson and partly Russian-controlled Zaporizhzhya and Donetsk.
Zelenszkij egy olyan Ukrajnának vált a szimbólumává, amely végérvényesen ki akar szakadni a posztszovjet mélyállami oligarchia szorításából. Amely nem a nagy orosz birodalom kistestvérének tartja magát, hanem szuverén és egyenrangú nemzetnek, amelynek gazdasági és diplomáciai kapcsolatai nem a Moszkvával való kényszerházasságon nyugodnak, hanem fokozatosan nyit az euroatlanti értékközösség felé.
Ukrajna nem Belarusz, hanem Lengyelország nyomdokain akar haladni, még akkor is ha az ehhez vezető ösvény göröngyös, kacskaringós, s akadályokat gördítenek elé a status quo hívei. Fogalmazhatnék úgy is, hogy Zelenszkij az ukránoknak olyan jelentőségű államférfije, mint számunkra Kossuth Lajos.
Ahogy Zelenszkij humoristaként és médiaszemélyiségként a fennálló politikai elitet tette nevetség tárgyává fanyar humorú tréfáival, úgy Kossuth folyóiratban tudósított a parlamenti vitákról, velős kritikákat megfogalmazva a reformok merev ellenzőivel szemben. Ahogy Zelenszkij is kívülről érkezett reformpári politikusként lett Ukrajna elnöke, aki a liberális nacionalizmus szellemében képzeli el országának jövőjét, úgy Kossuth is a szabadelvű reformellenzék vezető politikusaként és szónokaként lett kormánypolitikus, majd a Habsburg-ellenes szabadságharcot vezető kormányzó.
Ő is úgy képzelte el a nemzetet, mint Zelenszkij. Egyenrangú és egyenjogú szabad polgárok közösségeként, amelyet nem az etnikai szempontok határoznak meg, hanem a szuverén államiság és az alkotmányosság.
A hivatalos moszkovita kommunikáció – és nyomában a cinikus kommentelők – azzal próbálják meg elmosni a különbséget tettes és áldozat között, hogy Ukrajna is éppolyan latorállam mint Oroszország. Pár dolgot ezért érdemes figyelembe venni. Egyrészt, bár Ukrajnában valóban súlyos gond a korrupció (bár 2014 óta az ország korrupciós indexe nagy arányban javult), a mindenkori államhatalom nem leválthatatlan, sem az elnök sem a kormányfő nem gyakorol abszolút hatalmat, az alulról jövő polgári megmozdulások pedig kontrollt gyakorolhatnak a regnáló elitre.
Másrészt Ukrajnában nem épült ki az oroszhoz hasonló, agresszív hódításra berendezkedett háborús hadigépezet, és az sem mondható el, hogy a politikai elit célkitűzése a Kijevi Rusz erőszakos visszaállítása lenne. Az ukrán nemzettudatot nem a birodalmi felsőbbrendűségtudat és etnicizmus határozza meg, hanem az egységes, demokratikus államiságra való törekvés. A szabadságra törekvés.
Az éppen sikeres ellenoffenzívát vívó Ukrajna előtt bőven nyitva az út a felemelkedésre, s az új rendszerváltozás, ami küszöbön áll az újjáépítés előtt álló országban, megkerülhetetlen lesz Zelenszkij nélkül. Putyin pedig úgy fog majd szerepelni a történelemkönyvek lapjain, mint egy gátlástalan zsarnok, aki hazájának erőforrásait, s az orosz népet a megalomán törekvéseinek oltárán áldozta fel.
