“Ilyen mélyre lehet süllyedni” – nagyjából ez volt a kommentek fő tónusa, amikor márciusban Robert Habeck német gazdasági és klímaügyi miniszter elzarándokolt Dohába, hogy az illiberális emírségtől próbáljon meg cseppfolyósított földgázt (LNG) vásárolni, nagy tételben, a hazai energiabiztonság érdekében, és a deal reményében olyan mélyen hajolt meg a katari emír előtt, ahogy csak a nem létező hátgerince engedte.
Miután aztán nyáron és ősszel úgy nézett ki, mégsem jön össze Berlinnek az új “energiapartnerség”, tehát az, hogy a gázban gazdag, de represszív Oroszországot kiváltsák a gázban gazdag, de represszív Katarral, most beütött a jó hír: 2026-tól az emírség 15 éven át évi 2 millió tonnáig szállít LNG-t Németországnak (éspedig Amerikán keresztül).
Biztos vagyok benne, hogy a gázt kizárólag One Love-karszalagos, a rabszolgaság alól felszabadított katari vendégmunkások fogják Németországnak szállítani, hiszen a szájbefogós focista-akció áttört a kommunikációs plafonon, Katar megtört a német nyomás alatt, a homofóbiát mostantól büntetik, bevezetik a többpártrendszert, a nők pedig a háztartás mellett mostantól autót is vezethetnek, és délután 2-4-ig gondolkodhatnak is.
A katari LNG-deal üzenete tehát az, hogy megéri megalázkodnunk és elvekeinket feladni, ha a tét az, hogy az elkúrt energiapolitikánk miatt (kiszállás a szénből és az atomból, egyszerre) ne sújtson minket a népharag, ne legyen forró tél az utcákon, senki ne fázzon a korábbi évtizedes oroszfüggőségünk és ostoba, egybites klímabarát őrületünk miatt.
“Beszélnünk kell azokkal a partnereinkkel, akiknek megvannak a sajátságaik” – közölte Habeck tavasszal Dohában. A külpolitika, az elvek, a One Love karszalag, a melegek jogai, a nők elnyomása: egy dolog. Bizniszelni azokkal, akiket amúgy megvetünk és időnként kioktatunk, akiknél a szabadságjogok eltiprását “sajátságnak” nevezzük: másik dolog.
Társadalmi béke = feminista külpolitika + villamosítás.
“Katar sokkal több, mint egy olyan ország, amely üldözi a homoszexuálisokat. Valami sokkal mélyebbnek a szimbóluma: egy olyan életmódé, amelyben egy maroknyi despota pénze megtöri az emberek akaratát, korrumpálja a lelkiismeretüket, és biztosítja azok bűnrészességét, akiket megérint a kegyes kezük” – írta a spanyol El Diario, és ehhez nincs is mit hozzátenni.
A Katarhoz történő fordulás amúgy teljesen érthető, ha azt nézzük, hogy az oroszok kvázi leálltak az Északi Áramlat etetésével. Az emírség pedig még a FIFA-nál is fontosabb tényező a világgazdaságban, a világ vezető LNG-exportőre, Oroszország és Irán után a világ harmadik legnagyobb földgázkészletén ül. A megállapodás Habeck szerint “energiaellátásunk biztosításának központi építőköve” , és ez nyilván így is van.
Nézzük akkor, mi az, amiről Habeck most nem beszél. A hét vb-stadion felhúzásakor meghalt 6500 vendégmunkásról, akiknek a családjai eddig egy kanyi kárpótlást nem kaptak az emírektől. A börtönbe zárt, megkínzott LMBT-emberekről, ellenzékiekről. A melegek mellett a zsidókat is ellenségnek tartó, Izrael ellen napi szinten uszító, 9/11-et ünneplő katari Al-Jazeeráról. A Hamász palesztin terrorszervezet jelentős katari támogatásáról.
Arról, hogy hol végződnek a magasztos elvek, és hol kezdődik a kőkemény, illúziómentes, reálpolitikai biznisz. Arról, hogy beismerje végre, mekkora elmebaj volt Merkelék részéről egy japán cunamira hivatkozva anno kilépni a teljes német atomenergiából, és mekkora elmebaj telepakolni Németországot szélturbinákkal. Hogy mekkora hiba lemondani a fosszilis energiáról, az energiabiztonságról a klíma változásának teljes bizonyítatlan jövőbeni kihatásai miatt, és átállni a teljesen bizonytalan, de “megújuló” szélre, napra.
Hogy mekkora álszentség egyik nap emberi jogokról papolni, majd másnap örömmel bizniszelni az elkövetőkkel.