Nem tudom, “mai magyar konzervatív szerző” vagyok-e, de szabadságpárti, klasszikus liberális egészen biztosan, úgyhogy nagy örömmel igent mondtam az MCC felkérésére, hogy más szerzőkkel együtt én is írjak egy esszét arról, melyik könyvet tartom meghatározónak az életemből. A végeredmény most jött ki a nyomdából: “A megőrzés parancsa – Mai magyar konzervatív szerzők esszéi meghatározó könyvekről” c. kötetben ott virít az én esszém is Ayn Rand “Atlas Shrugged” (magyarul: “Veszett világ“) c. regényéről.
Teljes mértékben önző okok vezettek: fontosnak tartom, hogy egy olyan közegbe is eljusson az egyén jogait középpontba helyező, kapitalizmuspárti, objektivista gondolat, amelynél számos ismert okból véletlenül sem magától értetődő, hogy felfigyelne rá. Köszönöm Botos Máténak (MCC Press) a felkérést és a szerkesztést, alább pedig néhány kivonat az esszémből.
Kicsoda John Galt? Ez a lemondó hangsúllyal feltett kérdés a jövő disztópikus Amerikájában nagyjából azt jelenti, hogy ugyan honnan tudhatnánk bármit is, nincsenek ép, értelmes válaszok, felesleges bárkinek-bárminek utánanézni, különben is, kik vagyunk, hogy bármit megítéljünk? A jövő disztópikus Amerikájában viszonylagossá váltak az értékek, nincsenek biztos, és főleg racionális válaszok. Ráció sincs.
Ayn Rand 1957-ben megjelent nagy regénye, az “Atlas Shrugged” ebben az egyre szocialistább Amerikában játszódik, ahol a központi kormányzat nemcsak a termelést és a fogyasztást kontrollálja, nemcsak a “mindenkitől képessége szerint, mindenkinek szükségletei szerint” jól ismert, eszement elméletét igyekszik keresztülvinni a gyárakban, tehát nemcsak normál üzemmódja irracionális, de magát az emberi értelmet is támadni akarja. Az ész elsőbbségét, és mindazokat, akik még saját erőből, autonóm lényekként akarnak boldogulni.
Igen ám, de egy szép napon a bürokratikus-szocialista állam – és persze a társadalom – azt veszi észre, hogy rejtélyes módon sorra eltűnnek azok a kreatív elmék, vállalkozók, feltalálók, tudósok, zeneszerzők, akik mindeddig Atlaszként vállukon hordozták az országot.
Így vész nyoma az elhíresült John Galt filozófus-mérnöknek is, aki korábban feltalált egy forradalmian új motort, ám amikor kollektivizálták az üzemét, lemondott a motorjáról, és különös harcot hirdetett: elhatározta, hogy megállítja a világ motorját, kiiktatja a vérkeringésből azokat a produktív elméket, akikből a kizsigerelők élnek. “Te mit tanácsolnál Atlasznak?” – kérdezi valahol a regény egyik hőse a másiktól. Ő ugyanis azt javasolná, “hogy vesse le magáról a világot.”
Understanding Ayn Rand
Ayn Rand is one of the most famous novelists and philosophers of the 20th century. Her ideas about free markets and free minds still captivate millions. Gloria Alvarez with the Objective Standard Institute tells Rand’s fascinating story. This episode was made possible by a generous donation from The Objective Standard Institute https://objectivestandard.org/ FOLLOW us!
Galt is ezt képviseli, kiváncsi, mire megy a világ, ha az értelem képviselői sztrájkba fognak, megtagadják kreativitásuk eredményeit, termékeit attól a társadalomtól, amely csak használja ezeket, de előállítóikat lenézi, elnyomja, meglopja, partvonalra szorítja.
A disztópikus Amerika is arra halad, amerre a külvilág – a regényben “népi államok” dominálnak mindenfelé -, de itt legalább a szabad kapitalisták megpróbálnak szembeszállni az őrülettel. És nemcsak a tettek, hanem a gondolatok szintjén is. John Galt erősen arisztotelészi alapokon filozófiai háborút folytat a kollektivista paraziták és állami tolvajok ellen. Az ész trónfosztása ellen. (…)
Ez a morális szuperhősökkel telített (meg egyáltalán: a hétköznapi hősiességet magasztaló) letehetetlen gigakötet nem egyszerűen hatott rám, hanem az életemet változtatta meg, akárcsak Rand másik híres regénye, a “The Fountainhead (magyarul: “Az ősforrás“.)
Éppen szeptember 11-e környékén olvastam őket, és egyszerre segítettek elhelyezni a támadás okait meg saját politikai identitásomat is a világban: szabadpiaci nézeteimet egy filozófiai dimenzióval mélyítette, ami mellbevágó élmény volt. Az Atlasz segített megértenem például, hogy az a terrortámadás nemcsak Amerikának, de a Nyugatnak, magának a racionalitásnak szóló hadüzenet is volt.
Az Atlaszról a politikai baloldalon közhelyszerűen elmondják, hogy fiatalkorban kötelező elolvasni, felnőttkorban pedig kötelező túllépni rajta – én már elég felnőtt vagyok, de nem látom, miért kéne bármiért túllépni rajta. Az individualizmus, illetve Rand objektivista filozófiája elemi erejű, felszabadító élmény, és talán az elmúlt évtizedekben feljött divatos kollektivista eszmék (kommunisztikus és ökopolitikai áramlatok, klímapánik, woke és cancel culture), szélsőséges identitáspolitikák fényében látjuk csak meg igazán az értékét. (…)
A “Veszett világ” erősen ajánlott olvasmány tehát nemcsak konzervatívoknak és szabadelvűeknek, hanem mindenkinek, aki kiváncsi arra, mivé lesz egy értelmét, józan eszét vesztett világ, ahol a szocialista morál, a beletörődés és a középszerűség uralkodik. Atlasz megvonhatja a vállát – mi nem tehetjük.
