A baloldali ellenzék a 2022-es parlamenti választások után azt a következtetést vonta le, természetesen minden felelősséget Márki-Zay Péterre hárítva, hogy a Fidesz-KDNP-t nem jobboldalról, a bizonytalanokat és a jobbközép orientációjú „Fidesz-árvákat” megszólítva kell leváltani, hanem baloldali, lehetőleg a Fidesznél is etatistább politikát támogatva. A gyalázatos, és a nemzeti-keresztény kurzus számára morális válságot előidéző kegyelmi botrány után a magyar politikai életbe üstökösként berobbanó Magyar Péter-jelenség úgy tűnik, megcáfolja ezt az elméletet.
Társadalmi támogatottsága elég nagy ahhoz, hogy azt gondoljuk, a magyar társadalom berkeiben van igény a Fidesz autoriter szociálpopulista ámokfutását elítélő, ugyanakkor a magát szociálliberálisnak identifikáló, valójában a bürokratizmust, a központi osztogatást és az államhatalom kiterjesztését támogató demokratikus-szocialista elveitől is távolságot tartó programokra és víziókra.
A jó kérdés persze az, hogy Magyar Péter alkalmas lenne-e ezeknek az elveknek a képviseletére. Jómagam kint voltam a szombati tüntetésen, s be kell valljam, amikor az újdonsült politikus beszédében az érzelmeket felkorbácsoló, plebejuskormányzást hirdető néptribunus részek után rátért a konkrétabb elképzeléseire, örültem hogy végre valaki nem csak a megszokott, közhelyes szociálpopulista szólamokat puffogtatja, hanem liberálisnak, szabadságpártinak, decentralizációpártinak tűnő gondolatokkal is előállt.
Többek között kijelentette, fel kell oszlatni a KLIK-et (Klebelsberg Központ), ami a nulladik lépés egy modernebb, a tanszabadság elvét garantáló oktatás felé. A Fidesz a KLIK létrehozásával totálisan központosította és túlbürokratizálta a közoktatást, a tankönyvpiacot bedarálta és monopolizálta, a tanártársadalmat pedig kispolgári értelmiségi hivatásból egy alkalmazotti, kishivatalnoki szintre alacsonyította. A KLIK felszámolásával mindez megszűnne.
Magyar Péter másik konkrét elképzelése, hogy az Európai Unió központi bürokráciáját leépítené, és az eredeti, a négy alapszabadság (tőke, munkaerő, áru, személyek szabad áramlása) elve által összetartott, az 1957-es római szerződéssel létrejött gazdasági közösséget hozná vissza. Ezzel valószínűleg – magamat is beleértve – az euroszkeptikus klasszikus liberális és konzervatív emberekben is szimpátiát keltett.
Fotó: MTI
Az “európai egyesült államok”, amit a balliberális ellenzék is támogat, még több piackorlátozó intézkedést, még több bürokratikus túlszabályozást, és az egyéni, illetve nemzeti önrendelkezés további csorbítását idézné elő, ami tetten érhető a versenyképes és fejlett európai ipart túszul ejtő klímavédelemre hivatkozó parancsuralmi intézkedésekben is (itt elég ha az Euro 7-es szabványra gondolunk). Mindemellett a liberális demokrácia mellett is állást foglalt, hatalommegosztást, a fékek és ellensúlyok rendszerét és pluralizmust hirdetve.
Némi hiányérzetem azonban volt a beszédével kapcsolatban. Például nem szólt arról, mit gondol az orosz-ukrán háborúról (kell, hogy legyen véleménye, ha politikusnak állt), Magyarország aggasztó keleti orientációjáról, az orosz/kínai monopoltőke magyarországi térnyeréséről, a kínai rendőrökről. Nem tudjuk, mit gondol a Fidesz oroszokkal való parolázásáról egy pusztító invázió közepette, és a kormánymédia putyinista dezinformációs propagandájának veszélyét sem említette. Holott egy olyan kis ország, mint Magyarország esetében elsőrendű téma az, hogyan igazodunk a nemzetközi viszonyokhoz.
Nem tudjuk, mit gondol a szabad piacról. Nem említette meg, hogyan számolná fel, vagy egyáltalán felszámolná-e az állami monopóliumot a dohányiparban, az energiaszektorban, a médiaiparban, a közlekedésben, ahogy az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer megreformálásának akaratát sem fejezte ki a KLIK-es megszólalásán kívül.
Nem beszélve arról az ellentmondásról, hogy miközben arról beszél, felül kell emelkedni a jobb-bal megosztottságon, kiáll a demokrácia mellett, holott a demokratikus rendszerek nemezise épphogy az a fajta „se nem bal, se nem jobb” populizmus, amelyből általában tekintélyelvű rendszerek nőnek ki. Azt se felejtsük el, hogy a nemzeti egység nevében polgári köröket alapító, jobbközép eszmeiségű, fiatalos lendülettel politizáló Orbán Viktor és a már akkor személyközpontú pártja is így kezdte valamikor.
Nem tudok teljes mértékben megbízni a Magyar Péter-jelenségben, mert nem kizárt, hogy egy olyan új néptribunus állt ki a színpadra, aki Hugo Chávezhez vagy Juan Perónhoz hasonlóan nagy és mélyreható változásokat ígér, szembemegy a status quo-val, a pártokkal, és a hagyományos politikai eszmékkel – majd mikor hatalomra kerül, hasonló autokrata rendszert építene ki.
Magyarország demokratikus deficitjének épp az az egyik fő oka, s a joguralom, a törvények és az intézmények tekintélyét épp az ássa alá, hogy a magyar politika személyközpontúvá vált. Nem erős és ellensúlyt képezni tudó demokratikus intézmények, hanem erős személyek uralkodnak. Magyar Péter is hasonlóan erős személy akar lenni. Persze, lehet hogy tényleg egy lelkiismeretes rendszerváltó jelent meg a porondon, de nem árt szkepticizmussal tekinteni az ilyen figurákra.
A mi kutyánk messiása: igencsak megértőek vagyunk Magyar Péterrel
