A közelmúltban az Airbnb-bérlés betiltásáról tartott terézvárosi népszavazás mélyebb problémákat tár fel a lakossági részvétel és a politikai döntéshozatal terén. A 41 ezer lakosból mindössze 6083-an szavaztak, a részvételi arány mindössze 15% volt, ami a kérdés iránti széles körű közömbösséget jelzi. Az alacsony részvétel megkérdőjelezi a népszavazás legitimitását, és arra utal, hogy sok lakos nem tekinti az Airbnb-t a lakhatási válság kritikus tényezőjének.
A tilalmat támogatók azzal érvelnek, hogy az csökkenteni fogja a lakáshiányt és a bérleti díjak inflációját, ez a megközelítés azonban figyelmen kívül hagyja a lakásválságot kiváltó jelentősebb rendszerszintű problémákat. A megélhetési költségek emelkedése és a lakásprojektek korlátozottsága sokkal nagyobb hatással vannak a lakáspiac alakítására, mint a rövid távú bérbeadás. Az új lakások szűkössége és a szélesebb körű gazdasági nyomás miatt a lakhatás megfizethetősége még az Airbnb nélkül is kritikus kérdés maradna.
A helyi tilalom továbbá aggodalmakat vet fel a rövid távú bérbeadás lehetséges országos szintű korlátozásával kapcsolatban, ahogyan arra a Fidesz egyik vezető politikusa utalt a hétvégén. Ha ez a döntés precedenst teremt, az Airbnb-hez hasonló platformok általános tilalma nem kívánt következményekkel járhat. Akadályozhatja a turizmust, amelytől sok helyi vállalkozás és munkavállaló függ, és hatással lehet azoknak a megélhetésére, akik ingatlanok bérbeadásával egészítik ki jövedelmüket. A tilalmak a lakáspiacot is átrendezhetik anélkül, hogy megoldanák a kulcskérdést: a megfizethető lakások kínálatát.
Nemzetközi példák – például Barcelonában, Párizsban és New Yorkban – azt mutatják, hogy az Airbnb betiltása vagy a szigorú korlátozások nem oldották meg a lakhatási válságokat. Barcelonában a szigorú szabályozás csökkentette a rövid távú bérbeadások számát, ugyanakkor növelte az illegális bérbeadások számát, ami kihívást jelent a végrehajtás szempontjából.
Párizsban hasonlóan nőtt a nem szabályszerű bérbeadások száma, míg New Yorkban a szigorú szabályok az Airbnb-t a feketepiacra szorították, ami megnehezítette a felügyeletet, és mind a vendéglátókat, mind a vendégeket jogi szürke zónákba taszította. Ráadásul a fogyasztók most a szállodai szobaárak emelkedésével szembesülnek, mivel a rövid távú bérbeadást tiltó városokban a szálláskínálat még mindig alacsony, a keresleti oldal viszont viszonylag magas. Ami a bérleti díjakat illeti, azok még mindig 3,4%-kal emelkedtek, még a bérleti díjak ellenőrzése és a rövid távú bérbeadás tilalma ellenére is.
Ahelyett, hogy az Airbnb-t bűnbakként kezelnék, a politikai döntéshozóknak olyan érdemi reformokra kell összpontosítaniuk, mint például az új lakások építésének növelése, ami ténylegesen megfizethetővé teszi a lakhatást, valamint a lakbértámogatások biztosítása. Ezeknek az alapvető problémáknak a kezelése sokkal tartósabb hatással járna, mint a rövid távú bérbeadás betiltása, ami nem több, mint egy sokkal nagyobb probléma ideiglenes foltozása.
Ezeket az aggályokat figyelembe véve a terézvárosi döntés inkább szimbolikusnak tűnik, mint érdeminek. A döntés nem vonja be a lakosság szélesebb rétegeit a lakásválság valódi kihívásainak kezelésébe, miközben megnyitja az utat az országos szintű túlszabályozás előtt, amely árthat a gazdaság egészének és a magyar fogyasztóknak.
Az írás eredetileg a Central European Affairs (CEA) oldalán jelent meg. A magyar változatot a szerző engedélyével közöljük. Kész Zoltán volt országgyűlési képviselő, a Szabad Piac Alapítvány volt igazgatója, a Consumer Choice Center kormányzati ügyekért felelős igazgatója.
“A piacgazdaság szétverve”: a jogállamiság mellett a kapitalizmust is újra kell építeni
