A címben nem véletlenül nincs ott az “az”: nem a szíriai iszlamistákban nem bízhatunk, hanem általában az iszlamistákban, de van persze kivétel: amikor vért, könnyeket és saria törvénykezést ígérnek, ahhoz azért általában tartják magukat. A történelem eddigi menete azonban arra tanít bennünket, hogy amikor rendezett, békés átmenetről, a vallási és egyéb kisebbségek védelméről, demokráciáról vagy egyenesen szabadságról beszélnek, horribile, az enyhén szólva nem fedi azt, amit a nyugati civilizációban ezen értünk.
Felbecsülhetetlen érdeme persze az Abu Mohammed al-Golani (vagy al-Jawlani, illetve most már Ahmed al-Sharaa) vezette Hayat Tahrir al-Sham-nak (HTS), hogy irányítása alatt végbement az, ami akár pár hete is elképzelhetetlen lett volna: egyéves előkészület után, a megfelelő pillanatban (Oroszország és Irán saját agresszióival van elfoglalva) megdöntötték a Szíriát eddig uraló mészáros, a félmilliós hullahegyért felelős Bassár el-Aszad hatalmát. Ez remek, köszönjük – most pedig a Nyugatnak meg kell találnia a módját annak, hogy a szó szoros értelmében minden eszközzel megakadályozza egy új terrorállam létrejöttét.
A döntő lépések megtételét ismét Izraelnek köszönhetjük, amely vegyi és egyéb fegyverraktárakra eszközölt célzott légicsapásokkal, valamint a Golán-fennsík szíriai részének ideiglenes elfoglalásával finoman jelezte, hogy idáig, barátaim, és ne tovább. Hasonlóképpen diszkrét bombázásokkal jelezte Amerika is, hogy az Iszlám Állam (IS) lehetőleg ne számítson Aszadék fegyverkészleteire.
A Nyugat lassan kezdi felvenni a kapcsolatot az új vezetéssel, de nyilatkozataikban a naiv remény mintha erősebb volna, mint annak leszögezése, hogy a tetteiken mérjük majd őket.
Hiába halljuk a lázadók vezérétől, akire 10 millió dolláros FBI-vérdíj van kitűzve, hogy majd jól megvédik a kisebbségeket, meg hogy eddig sem támadtak civilekre, a Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA) első dolga az volt, hogy török segítséggel nekiessen a kurdoknak, simán lehet, hogy csak ankarai megbízóiknak készítve elő a terepet; egy másik társaság meg a legszívesebben megindulna Jeruzsálem irányába, egyszerű okkupációs céllal.
A hősies kurd nép, amely a palesztinokkal szöges ellentétben már rég megérdemelt volna egy külön államot, most attól retteg, hogy nem lesz helye az új Szíriában; ha még a HTS vagy az SNA netán békén is hagyná őket, ki tudja, mikor engedik át csendben a terepet az újjáéledő IS-nek, hogy az végezze el helyettük a piszkos munkát?
Amióta Aszad megbukott, az Iszlám Állam “most szabadon mozog Szíria többi részén”, mondta a kurd Szíriai Demokratikus Erők (SDF) szóvivője egy német tévének, “több száz Iszlám Állam harcos van ott, IS-logók vannak az egyenruhájukon, és IS-csatakiáltásokat kiabálnak.”
És ha “csak” a kurdokért kéne aggódni. Ott vannak még az eddigi rendszert támogató síita alaviták, akiket szintén békén kellene hagyni – egy részük már menekül Libanonba -, ott van Szíria közel félmilliós keresztény közössége, ott vannak a jezidák, és ott vannak a drúzok, akik a biztonság kedvéért közölték, hogy inkább tartoznának Izraelhez.
Az ember nem tudja, hogy nevessen vagy sírjon az olyan megnyilvánulásokon, amelyeket pl. idehaza a Csehszlovák Kém nevű szerzőnél lehetett olvasni, hogy “…Szíria különböző vallási, etnikai és ideológiai csoportjai továbbra is nyitva hagyják maguk előtt az utat, a fejlődés és a progresszió nevében egy új, modern, multikulturális, demokratikus Szíria megteremtésére”, meg hogy “…Ami akár három héttel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, az ma már tény: Szíria egy zászló alatt egyesül.” Tényleg?
A zászló gondolom az alkotmányos demokrácia, a jogállamiság, a szólás- és vallásszabadság, a kisebbségvédelem elveit jelképezi a tervezett új kalifátusban, nyilván csak idő kérdése, mikor rendezik meg az első Pride-ot Damaszkuszban. (Egy dologban biztosak lehetünk: ha megindul a kisebbségek elleni iszlamista pogrom, jó ideig nyugodtan folyhat majd, mert nem izraeliek lesznek az elkövetők, úgyhogy sem a kutyát, sem az ENSZ-t nem fogja érdekelni.)
Fears Assad’s downfall could lead to a return of Islamic State in Syria
The collapse of the Syrian regime could lead to a resurgence of Islamic State (IS), with concern growing about the fate of camps and detention sites holding thousands of captured fighters. Jonathan Hall KC, the independent reviewer of terrorism legislation in the UK, has warned the evolving crisis creates the potential for a new wave of terrorism to emerge.
Már most számos előjele van annak, hogy mi várható, csak meg kéne látni őket. Szabadságban, demokráciában, egyéni jogokban még a “mérsékelt” iszlamisták sem hisznek.
- Al-Golani HTS-vezér például, aki Idlibben már néhány éve bevezette a sariát, és vele az elnyomást és a kínzásokat, a minap az ENSZ-nek jelezte, hogy nincs rendben az a 2254-es határozat, amely egy minden szíriainak egyelő jogokat biztosító, demokratikus alkotmányt ír elő.
- Következetes módon ugyancsak ő közölte most nyíltan Damaszkuszban, hogy az egész országban a saria törvénye fog uralkodni, és akárcsak Iránban, itt is lesz egy “erkölcsrendőrség”, amely formálisan a belügyminiszter, valójában a mullahok felügyelete alatt áll majd, és akinek ez nem tetszik, az ellen erővel lépnek fel.
- A sokat emlegetett új, “egységes” szíriai zászló mellett folyamatosan megjelenik az iszlamista fehér lobogó is Szíriában, annak jeleként, hogy az iszlámon kívül minden más vallást elutasítanak.
- A HTS és más szíriai gerillacsoportok soraiban számos olyan volt IS-tag harcol, aki részt vett a jezidák elleni népirtásban (erre tett legalábbis kísérletet a szervezet 2014 után). Ki tudja, változtak-e, és be kell-e őket újra vetni?
- A HTS vezére a mai napig egy szót sem szólt arról, lesznek-e valaha szabad és tisztességes választások Szíriában. Egyetlen szót sem szólt a nők jogairól, a BBC-nek annyit mondott megengedően, hogy “hisz a nők oktatásában”. Amikor pedig a kisebbségek védelméről beszél, max. az alavitákat meg a keresztényeket említi, a kurdokat nem.
- Most három hónapra felfüggesztették az alkotmányt és a parlamentet, ki garantálja, hogy nem három évtized lesz ebből? Az iszlamisták egyik fő gondja ugyanis a mostani szíriai alkotmánnyal, hogy nincs benne: az iszlám államvallás, ezért írnak egy új alaptörvényt, hogy benne legyen.
“Egyszer radikális, mindig radikális” – nyilatkozta a Bildnek Dalia Ziada iszlám-szakértő al-Golaniról. “Nem hiszem, hogy fejlődött vagy megváltozott volna. Most egy terrorista szervezetet vezet. És nem azért hagyta el az al-Kaidát, mert nem ért egyet az al-Kaida ideológiájával. És nem azért harcolt az IS ellen Szíriában, mert nem ért egyet az IS ideológiájával. Éppen ellenkezőleg, pontosan ugyanazt az ideológiát osztja. Azért harcolt ezek ellen a csoportok ellen, mert azok az ő érdekeit vagy a csoportja hatalmát fenyegették”.
Amerika, az ENSZ és Nagy-Britannia most azt mérlegeli, hogy leveszik a HTS-t a terrorszervezetek listáiról. Én egy kicsit azért még várnék ezzel.