Nyilván nem fogom bekeretezni azokat a reakciókat, amiket az oltatlanok egyre arcátlanabb diszkriminációjáról szóló posztomra kaptam a Facebookon és privátim. Néhány kivételtől eltekintve jól megkaptam, az értetlenségtől a lenéző kioktatáson át a verbális agresszióig kb. minden előjött az ismerőseimből, főleg a mindig nyitott és toleráns liberálisokból, de nem vagyok naiv, nagyjából ezeket vártam.
A fő állításom az volt: “…bár az oltás kiemelkedően fontos az egyén védelme és a vírus továbbadása szempontjából, azért nem véd meg 100%-ban a súlyos megbetegedéstől vagy a haláltól. Ahogy láthatóan nincs szoros összefüggés szigorú védelmi előírások, ill. lockdown és görbelapítás között sem. A lakosság kb. 40%-ának bűnbakká nyilvánítása nemcsak immorális, de tudományosan is igen kétséges, hiszen eltérő arányban, de lényegében mindannyian lehetünk vírushordozók.” Az oltatlanok stigmatizálását és kirekesztését a dél-afrikai faji elkülönítés rendszeréhez hasonlítottam, nagyon remélve, hogy ez átlépi az ingerküszöböt.
Mint ismert, a dél-afrikai feketéket minden alapvető emberi joguktól megfosztotta a rasszista rendszer. Csak egy számukra elkülönített ajtón léphettek be a munkahelyükre, eleve megszabták, hol dolgozhatnak, hol lakhatnak, nem ülhettek le ugyanazokra a padokra, mint a fehérek, nem használhatták a buszok csak fehérek számára fenntartott üléseit, gyerekeik pedig kizárólag szegregált oktatásban részesülhettek.
Túlzás ez az analógia? Persze. Ezzel együtt legitim az ettől, pontosabban a bűnbakkereső politika és a velük együtt rezonáló, konformista többség agressziójától való félelem? Mi az hogy, nagyon is. A 2G (oltott vagy gyógyult) státussal és azzal nem rendelkezők lassan két külön társadalmi kasztot fognak képezni.
Néhány reakció a posztomra: “Az oltás saját döntésed. A bőröd színe nem az”, “Mi köze ennek az apartheidhez? Feketének/zsidónak, stb az ember születik, nem választja” (nagyon érdekes önleleplező érv, ezek szerint a valamilyen saját döntés nyomán történő diszkrimináció elfogadható, sőt, az áldozat maga tehet róla); “mindenkinek morális kötelessége hasonló helyzetben tudomásul venni, hogy nincs joga másokat veszélyeztetni. Ez tehát nem másodrendű státuszt jelent, pusztán bizonyos, t e c h n i k a i jellegű korlátozást azokra nézve, akik ezt nem veszik tudomásul, és ezzel veszélyeztetnek másokat – tudatosan” (újabb “magára vessen” típusú érv, kizárólag az oltatlanokat vádolva a vírus terjesztésével, sőt, őket tudatos népirtással vádolva.
A tehetetlenség szülte verbális agresszió megnyilvánulása volt ez is: “Annak magyarázd ezt az oltás apartheidet, akit azért nem látnak el az állami kórházak, (amiket az adónkból tartunk fenn), mert az oltatlan covidosok előnyt élveznek. Hát kurvára nincs ez rendben. Ezen kéne háborognod és nem a testi épségüket féltők alapjogait kéne védened, akiknek a felelőtlensége nem csak a saját életüket veszélyezteti, de nagyon is kihat mások életkilátásaira is.” Ez az érvelés nemcsak azért sántít, mert a tb-t az oltatlanok is ugyanúgy fizették, mint mi, oltottak, tehát ami nekünk jár, az nekik is jár.
Leginkább azért veszélyes tévedés ez, miert ma már csak a nagyon szűk buborékban élők és a nagyon kontrollmániás politikusok gondolják, hogy kizárólag az oltatlanok a gond. Pedig nem.
Ne nekem higgyenek, hanem a világ egyik legtekintélyesebb tudományos folyóiratának, a The Lancetnek, amelyben nemrég megjelelent ez a tanulmány: mivel egyre több bizonyíték van arra, hogy az oltottak is terjesztik a járványt, nincs létjogosultsága az oltatlanok stigmatizálásának. Ne nekem higgyenek, hanem a német orvosi portálnak, amely szerint fél év után már fokozatosan csökken az oltottak védelme. Hogy mennyire, az nem az oltatlanoktól, hanem az illető korától, nemétől és az oltás fajtájától függ.
Tényleg, kedves bírálóim, nem gyanús, hogy magas átoltottságú, hónapok óta szigorban élő európai államokban nő a fertőzöttek száma (egy svéd tanulmány szerint pl. a Pfizernek 211 nap után meg is szűnik a védelme)? Hogy most már a félévenkénti booster oltásra való berendezkedés az új norma?
Hogy ismét egyértelművé tegyem: a) teljes mértékben oltáspárti vagyok, b) igen, az oltatlanok nagyobb arányban terjesztik a vírust, mint az oltottak, c) nem, ez utóbbi tény semmilyen módon nem alapozza meg alapjogaik megvonását, kirekesztésüket, a társadalom apartheid-mintára történő kettészakítását. Nagy német cégek, mint a Bayer és az Eon külön étkezőt szerveznek az oltott/oltatlan munkatársaknak, a Kaufland cég romániai áruházainál már drótkerítéssel választják el a beoltottakat az oltatlanoktól, “a védettségivel rendelkező beoltottak és az oltatlanok így külön ajtón, majd külön folyosón juthatnak be vásárolni.”
Az oltatlanok kirekesztését sürgető, ellenük indulatokat keltő polgártársaink egy hamis biztonságérzet nyugalmából osztják az észt másoknak. Tényleg, védettségi igazolványod van, barátom? Oszt mikor kaptad a másodikat, nem tavasszal, hm? Már ha egyáltalán felvetted, mert a kártyát ugye már az első után kiküldték. Úgy látod, kellően okos és védett vagy ahhoz, hogy kommentekben gyorsítélkezz?
És ha remélhetőleg tényleg felmegy majd az oltottak aránya, valamiért mégis nő a fertőzöttek száma, akkor ki lesz a következő bűnbak az oltatlanok után, csak nem a harmadikat/negyediket stb. fel nem vevő polgártársaink? Jó, korábban arról volt szó, hogy az oltás kvázi csodaszer, kiderült, nem az. Rendben, a tudomány meg mi továbbléptünk, majd oltatjuk magunkat megint. De azt az egyre fenyegetőbb, erőszakosabb hangnemet vajon mi indokolja, amit ugyanez a közeg soha nem tolerálna bármely más kisebbséggel szemben? Honnan a bátorság, hogy közöljék velünk, kb. mihez tartsuk magukat a közjó érdekében?
A tények egyre inkább felülírják eddigi tudásunkat, magabiztosságunkat – csak egyesek fasiszta fantáziáit nem.
