Október 31-én, hétfőn Berlin-Wilmersdorfban egy betonkeverő teherautó elütött, majd elgázolt egy 44 éves biciklis nőt, aki előbb agyhalott állapotba került, majd miután az orvosok három napig küzdöttek az életéért, meghalt a kórházban. Nem érkezett ki hozzá ugyanis időben a tűzoltóság speciális mentőjárműve, éspedig azért nem, mert dugóban állt. Dugóban pedig azért állt, mert a szélsőséges klímavédő Letzte Generation (LG, utolsó generáció) aktivistái éppen akcióztak az A100-as autópályán.
“Szar ügy, de ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni. Ez klímaharc, nem klímaölelgetés, shit happens” – twittelte egyikük nem sokkal a nő halála előtt. Ezt ugyan később kénytelen volt törölni, de a mozgalom véletlenül sem vette magára a nő halálát, végig azt kommunikálták, hogy ők ugyan sajnálják a történteket, de az odaragasztós-blokádos akcióikat folytatják, rendületlenül.
Amikor aztán kikerült egy infomáció arról, hogy a biciklis nőt ellátó sürgősségi orvos egy mailben nem tartotta kulcsfontosságúnak a rohamkocsi megérkezését, mert villámgyorsan más módszerrel kiszabadították az áldozatot, az LG-nek hirtelen még nagyobb lett az arca, bocsánatkérést vártak a médiától, és lényegében megtisztultnak nyilvánították magukat.
Az emberi élettel szembeni teljes közöny szervesen következik a klímaaktivisták ideológiájából és morális tartásából: önmagukat – az erkölcsi Jó oldalára pozicionálva – valamiféle marginalizált kisebbségnek látják, akiknek kötelességük felhívni a világ figyelmét a pár éven belül eljövő apokalipszisre. “Azoknak, akik gyenge pozícióból szállnak szembe a hatalmasokkal, ki kell találniuk valamit, ami kiegyensúlyozza az egyenlőtlen erőviszonyokat” – magyarázta ez a világvége-szekta, amely szoros kapcsolatot ápol a német terroristabarát Vörös Segéllyel.
Ami összeköti őket barátocskáikkal, a Just Stop Oil-lal meg az immár összes kontinensen jelen lévő Extinction Rebellion-nel: ezek az emberek kommunisták, akkor is, ha ebben a formában nem tudnak róla.
Pont leszarják az ember életét, szabadságát, önálló döntéseit. Hadat üzennek dolgok előállításának (a termelésnek), dolgok megvásárlásának (a fogyasztásnak), szabad emberek önkéntes csereüzleteinek (a kapitalizmusnak), a “gazdagoknak”, a repülésnek, az utazásnak, az autóknak. És mivel ellenségnek nevezték ki az egyelőre nélkülözhetetlen fosszilis energiákat, csont nélkül számba veszik sok tízmillió ember halálát a “globális délen”, Kínában meg Indiában mondjuk, ahol ha nincs szén, élet sincs.
Dutch police arrest more than 200 climate activists who blocked Amsterdam’s Schiphol airport
More than 200 climate activists who carried out demonstrations on the runway of Amsterdam’s Schiphol airport have been arrested by Dutch police. The action was organised by Greenpeace and Extinction Rebellion. Protesters dressed in white hazmat suits sat beneath private jets and military planes. Others could be seen cycling on the tarmac.
Nem érdekli őket. Sose érdekelte. Az emberrel van valami alapvető gondjuk, nem is elsősorban a klímával. A klímáról csak mindent összehazudnak, hogy az egyének szabadsága, felelős döntései ellen felléphessenek. És mivel a nyugati civilizációt, az iparosodást, a technológiai fejlődést, magát ez embert a Harmonikus Szent Természetet pusztító burjánzó rákként látják, céljuk, ahogy Bérénice Levet francia filozófusnő pontosan megfogalmazta: “a világ nyugattalanítása.”
Odaragasztják magukat repülőtéri kifutópályára, autópályára, autókiállítás padlójához (ez utóbbi esetben fel voltak háborodva, hogy a Porsche nem segített nekik: “Megtagadták a kérésünket, hogy biztosítsanak nekünk egy tálat, hogy tisztességes módon vizelhessünk és üríthessünk”), Van Gogh-, da Vinci-, Botticelli- és Goya-festményekhez, levest öntenek műalkotásokra. Ezzel is a klímát védik.
Most még sokan nevezik őket szélsőségeseknek, de ne tévedjünk, a moráljuk, illetve állításaik alapvető premisszái ugyanazok, mint a nagyon is mainstream klíma- és környezetvédőké, legfeljebb közös céljuk, a klímaharc megengedett eszközeiben lehet köztük vita. Nem tisztelik sem a magántulajdont, sem a demokratikus képviseleti rendszert. Vészhelyzeti, sürgősségi fantáziájuk miatt most kell cselekedni, hiszen helyzet van, és úgy, ahogy ők előírják.
Feladatuk a szélsőség normalizálása – valójában egy már rég feléjük billent mérleget próbálnak még jobban lenyomni.
Ha innen nézzük, valójában már rég ők a mainstream: azzal, hogy a klímakihívás egy közeli, világméretű katasztrófa, amit a – vegytiszta formában sehol nem létező – szabadpiaci kapitalizmus idéz elő; azzal, hogy vissza kell fognunk magunkat és akkor Tuvalu nem süllyed el.
A klíma “megmentése” érdekében a szabadpiaci kapitalizmus, az általa lehetővé tett megannyi innováció a megoldás, nem pedig a probléma része. A környezetszennyezés komoly probléma, de sajnos egyelőre része annak a letagadhatatlan haladásnak, amely lehetővé tette, hogy az elmúlt évtizedekben sok milliárd ember jöjjön ki a nyomorból.
Pánikra az égvilágon semmi okunk, gondolkodásra, kutatás-fejlesztésre, prioritások és pénzek átcsoportosítására nagyon is. A világ alapvetően egyre jobb hely – mondja Björn Lomborg régóta: a hype ellenére ma nagyobb biztonságban vagyunk a környezeti katasztrófáktól, mint valaha, az ausztrál korallzátony nem tűnt el, a jegesmedvék nemhogy kihalnak, de számuk szerencsére egyre növekszik.
Technológiailag felkészült, adaptálódott, és főleg nagyobb jóléttel rendelkező nemzetek fognak tudni tenni a jobb klímáért, nem pedig stupid, embergyűlölő öko-kommunisták.
Abban az interjúban, amelyben egyébként megállapítja, hogy meg kéne dönteni a “nyugati elnyomó, rasszista, kapitalista rendszert”, Greta “How Dare You” Thunberg tesz egy figyelemre méltó megállapítást: “Egyre inkább terjednek, és egyre normálisabbá válnak a fasiszta mozgalmak, amelyek egyszerű, hamis megoldásokat és bűnbakokat kínálnak az összetett problémákra”. Teljesen igaza van – csak éppen a saját háza táján lenne érdemes körülnéznie.
Klimacsúcs: valakik megint elő akarják írni nekünk, hogyan éljünk
