Néhány napja, mielőtt beengedtek volna egy bécsi múzeumba, a forróság közepén le kellett adnom az ásványvizemet a ruhatárban. Kérdésemre, hogy mégis minek, a kedves biztonságis lány azt mondta, elővigyázatosságból, ugye hallottam a klímavédők akcióiról. Persze, hogy hallottam. Ahogy azt is, hogy az európai múzeumok egy része nem is nagyon bánja az ilyen akciókat, opportunista cinkosai az elkövetőknek.
A legviccesebb aztán az volt, hogy bent, egy radikális amerikai művész kiállításának videóján egy másik radikális művésznő arról vallott, hogy fel kell rúgni a jelenlegi elnyomó intézményrendszert és valami teljesen mást kell kitalálni helyette, egy harmadik, fekete művésznő pedig a Nyugatot pocskondiázta, hogy az a halál kultúráját terjeszti. A bécsi Mumok tehát azt kéri tőlem, hogy fogadjam be ezeket az elmebeteg üzeneteket, és tegyek valamit értük – csak ha lehet, ne pont náluk kezdjem, az ásványvizemmel.
Májusban a Tichy’s Einblick német konzervatív-liberális magazin igen érdekes tényfeltáró cikket közölt arról, hogyan udvarolják körbe neves képtárak a műalkotásokat ételekkel, festékkel meggyalázó, önmagukat a falakhoz ragasztó szélsőségeseket, hogyan próbálják elnyerni a szimpátiájukat azzal, hogy felmutassák, mennyire “fenntartható” a múzeumuk, mennyire erényesek is ők, hiszen mindent megtesznek a klímáért.
A nem baloldali újságíró mailjeire egyébként alig válaszoltak, az általa emiatt kitalált, “Anabel” nevű szélsőbalos klímaaktivistának viszont azonnal, szivélyesen, azt üzenve az – általuk azonnal erkölcsi tekintélyként elfogadott – nem létező ökoharcosnak, hogy egy oldalon állnak, működjenek együtt.
Az elmúlt 1-2 évben lényegében nem volt olyan hónap, ami ne a világvégében, a fiatalok nyomasztásában utazó klímavédők utcai vagy múzeumbeli akcióiról szólt volna. Különösen a német Utolsó generáció (LG) járt ebben élen, német nagyvárosok, repülőterek közlekedését megbénító odaragasztásos akcióiknak eddig egy dokumentált halálos áldozata van: egy biciklibalesetet szenvedett nő Berlinben azért halt meg, mert a mentőautó az LG blokádja miatt a dugóban rekedt. Ez amúgy teljesen oké nekik, olyan rizikó, ami sajnálatos, de vállalható.
Az LG és a többi szélsőbalos klímaaktivista természetesen nem a környezetért aggódik, hanem a társadalom, az egyének döntései felett akar kontrollt gyakorolni. Mivel totál vészhelyzet van, hazudják, azonnal, már most drámaian csökkentenünk kell a fogyasztásunkat, termelésünket, mindent alá kell vetnünk a jövő hét után fenyegető apokalipszis elkerülésének. Ez legitimálja a blokádok okozta gigadugókat, emberek idegeinek (és ha már itt tartunk: a levegőnek) a károsítását, ez legitimálja azt az erkölcsi fölényt, amit folyamatosan éreztetnek.
Climate activists throw mashed potatoes on a Monet painting to protest fossil fuel extraction
Two climate activists from the group Last Generation threw mashed potatoes at Claude Monet’s painting, “Les Meules,” on Sunday, while it was on display at Museum Barberini in Potsdam, Germany. The museum confirmed that the painting was not damaged in the incident.
És ez a lényeg: maguknak, és kizárólag maguknak követelik ezt a morális fölényt, és óriási hibát követünk el, ha meg is adjuk nekik.
Ezt a súlyos hibát követi el mindenki, aki csak egy amúgy helyes, igazolható álláspont szélsőséges megnyilvánulásának tartja az utcai odaragasztós blokádokat, utcák légkalapáccsal való megrongálását, házak, autók, repülőgépek festékkel való lefújását, a repülésbiztonság fenyegetését, az európai múzeumokat érő barbár támadásokat, golfpályák felásását, lyukainak cementtel való eltömését, SUV-ok kerekeinek kilyukasztását, a “gazdagok” elleni harc meghirdetését.
Egyáltalán nem legitim, amit ezek az emberek képviselnek: se céljaikban, se eszközeikben. Örvendetes, hogy a német rendőrség bűnszervezet létrehozásának gyanújával nyomoz az LG ellen, de a klímavédők morális fölényét ez a fellépés sem kérdőjelezi meg természetesen, ellenkezőleg, ahogy a palesztin terroristáknál, náluk is azonnal megindult a mártírszerep felvétele.
Ebből élnek: a mi morális jóváhagyásunkból. Nem ők kezdték, de ők képviselik a legextrémebb módon azt a hazugságot, hogy a klímaváltozás nem egyszerűen kihívás (amit megfelelő tudással, forrásokkal, technikával bőven menedzselni tudunk), hanem azonnal bekövetkező katasztrófa, ami miatt a fiatal generációknak igenis szoronganiuk kell, mert vége a világnak. A mi jóléti bűntudatunk, a Nyugat szabadsága, termelékenysége, átütő sikere miatti lelkiismeretfurdalásunk táplálja a hazugságaikat, zsarolási potenciáljukat.
Egyetlen komolyan vehető klímakutató sem állítja, hogy nyakunkon az apokalipszis. “A ‘katasztrófa-narratíva’ elnyomja az éghajlatváltozással kapcsolatos számos más lényeges tényt – például azt, hogy ma 98 százalékkal kevesebb ember hal meg az éghajlattal kapcsolatos katasztrófák következtében, mint egy évszázaddal ezelőtt, és hogy a nettó nulla kibocsátású politikák elképesztően költségesek” – írja például a téma egyik első számú szakértője, Bjorn Lomborg.
Lomborg arra a ritkán említett aspektusra is felhívja a figyelmet, hogy a hideg is öl: “A Lancet című brit orvosi folyóiratban 2021 júliusában megjelent tanulmány kimutatta, hogy a hőség jelenleg a globális halálesetek alig több mint 1 százalékát, azaz évente közel 600 000 embert öl meg. A hidegtől nyolcszor annyian halnak meg – évente mintegy 4,5 millió ember.”
(Érdemes a linkelt cikk többi adatát, grafikonját is tanulmányozni a teljesen túltolt klímapánik leküzdése céljából. Az IPCC-előrejelzések manipulatív felhasználásáról pedig itt egy fontos írás; a témára hamarosan részletesebben visszatérek még itt a blogon).
Az az ötletem támadt, hogy érdemes lenne – akár Bécsben – egy olyan kiállítást szervezni, pl. Tettesek címmel, ahol maguk az antikapitalista klímaaktivisták vannak elkerítve és kiállítva (“kérjük, ne etessék”), bemutatva, milyen válaszokat is kínál ez a szubkultúra a világ bajaira: a jólét visszafogását, a globális dél kiéheztetését, ökológiai kommunizmust, képviseleti demokrácia helyett “népi tanácsokat”, ahol bárki megvétózhat bármit. Remélem, oda legalább bevihetném az ásványvizemet.
A klíma-kommunistákat nem érdekli az emberi élet és a szabadság
