Egy évvel ezelőtt jeles vendégszerzőnk (velem együtt) abban reménykedett, hogy Ron DeSantis lesz az a republikánus jelölt, aki képes túllépni a Trump-féle illiberális, pszeudo-konzervatív populizmuson. Nekem is szimpatikus volt adócsökkentő, woke-ellenes retorikája, meg az, hogy a Covid idején Floridában elvetette az egyéni szabadságot fenyegető paternális lezárásokat. Akkor még nemigen nyilatkozott külpolitikai kérdésekről – amikor aztán Ukrajna ügyében megszólalt, azonnal elköszöntem tőle.
E kérdésben DeSantis már nem is akarta magát megkülönböztetni Trumptól, ami viszont – nekem legalábbis – azt üzente: ha a republikánus többség a felmérések szerint ukrán-szkeptikus (pontosabban jó részük ellenzi a katonai segélyezés folytatását), akkor ehhez kell alkalmazkodni. Trump nyomán a floridai kormányzó is közölte: Ukrajna védelme “nem nemzetbiztonsági prioritása” Amerikának, az csupán egy “területi vita”.
De mire nem sokkal ezután kénytelen volt visszavenni ezt a cinikus és nihilista álláspontot, már késő volt, a kár rég megtörtént (már bőven a nyilatkozata előtt), a republikánusok egy része elkezdte morálisan igazolhatónak tartani a “realista” külpolitikát, a klasszikus, mindig is kárt okozó izolacionizmust, amely Amerikát már nem egy szabadságpárti, vezető szerepre hivatott, “kiválasztott” nagyhatalomnak tekinti, hanem csak egy szereplőnek a másik kettő mellett (Kína, Oroszország).
Ma már rendkívül súlyos káreseménynek tartanám, ha a jelenleg legesélyesebb jelölt, a Putyint “géniusznak” nevező Donald Trump nyerné az amerikai elnökválasztásokat. Ukrajna katonai támogatása szerintem a Nyugat kutya kötelessége, saját jól felfogott érdeke, míg Trump – és Orbán – szerint azon az áron kéne véget vetni a háborúnak, hogy Ukrajna területi engedményeket tesz Moszkvának. Hozzájuk hasonlóan Vivek Ramaswamy is azt hirdeti, hogy Oroszországnak meg kéne engedni, hogy megtartsa az általa megszállt területeket. WTF.
Szerencsére nem bolondult még a teljes GOP. Minden reményem az, hogy Amerikában a) először elnökjelölt, b) novemberben elnök lehet az a nő, akinek még számítanak az elvek, a klasszikus amerikai – és nyugati – értékek. Az egyén szabadsága éppúgy, mint a nemzetek önrendelkezése. Az a valódi szuverenitás, amit Orbán vagy Trump csak saját hatalmának fenntartásaként tud értelmezni.
*
A vádakkal ellentétben Nikki Haley nem “neokon” politikus, de a jelen palettán még ő áll a legközelebb ehhez a gondolathoz. És ez remek hír. Erős Amerikát és szabadpiaci viszonyokat szeretne, határozott fellépést a gengszterállamokkal szemben, megtámadásuk esetén pedig markánsan támogatná Amerika szövetségeseit, esetünkben Ukrajnát és Izraelt. A volt ENSZ-nagykövetnek jelentős külpolitikai tapasztalata van, pont ez a tudás az, amire a következő években szükség lesz.
És mivel remek szereplései miatt Trump után szépen feljött a második helyre a jelöltek között (44:29 % a YouGov szerint), 17 százalékkal pedig veri Bident, logikus, hogy felerősödtek a támadások ellene, jobbról és balról. Ramaswamy szerint “korrupt”, amiért elfogadja nagy adományozók pénzeit (így a legnagyobb támogatói szervezet, a konzervatív-libertárius Koch testvérek támogatását), DeSantis meg azt hazudta róla, hogy amerikai katonákat küldene ukrán földre (nem is tudom, honnan ismerős ez a vád).
Fmr. UN Amb. Nikki Haley on call for Israel/Ukraine aid: We can and should do both
Nikki Haley, former U.S. ambassador to the UN, former governor of South Carolina and 2024 presidential candidate, joins ‘Squawk Box’ to discuss the fallout from the Israel-Hamas war, the role the U.S. should play in both the Israel and Ukraine conflicts, and more.
Haley soha nem mondta, hogy Amerika csapatokat küldene Ukrajnába – csak azt, de azt nagyon határozottan, hogy fontosak a partnerségek, márpedig Ukrajna “szabadságszerető, Amerika-barát ország, amely a túléléséért és a demokráciájáért küzd”, ezért az Egyesült Államoknak “meg kell adnia nekik a felszerelést és a muníciót a győzelemhez”.
“Ez a háború nem Ukrajnáról szól. Ez a háború a szabadságról szól”, valamint a stabil világrend fenntartásáról – mondta Haley, és ugyanezt gondolom én is: az Egyesült Államoknak és az egész Nyugatnak elemi nemzetbiztonsági érdeke, hogy támogassa Ukrajnát, amíg Oroszország ki nem vonul onnan.
“Amikor Kína azt mondta, hogy el akarja foglalni Hongkongot, megtette. Oroszország azt mondta, megszállja Ukrajnát, és mi végignéztük, ahogy ez megtörtént. Kína azt mondja, hogy Tajvan a következő, jobb, ha hiszünk nekik. Oroszország azt mondja, hogy Lengyelország és a Baltikum a következő – ha ez megtörténik, akkor világháborúra számíthatunk” – mondta Haley.
Mindezt csak olyasvalaki tagadhatja, aki a “reálpolitika”, az elvek nélküli valóságtagadás talaján él, realitáson a saját vágyálmait értve.
*
Imponálónak tartottam, amikor Trump ENSZ-nagyköveteként Nikki Haley következetesen kiállt a zsidó állam mellett, már akkor figyelmeztetett a Hamász inváziójára, és soha nem mulasztotta el elítélni a világszervezet hazugságait, kettős mércéjét Izraellel kapcsolatban.
Boldog voltam, amikor most október 7-e után is azt mondta, amit ilyenkor kell: nem “tűzszünetre” van szükség. “Hagynunk kell, hogy Izrael azt tegye, amit tennie kell, vagyis legyőzni és felszámolni a Hamászt, mert a Hamász miutánunk is jönni fog. Irán is utánunk fog jönni.” Ahogy abban is valószínűleg igaza van, hogy a gázai lakosságot a szavakban értük kiálló arab államoknak kéne befogadniuk.
Most éppen abba próbálnak belekötni, hogy valaki Haley-t New Hampshire-ben (2023-ban!) az amerikai polgárháború okairól kérdezte, ő pedig nem ejtette ki a száján a “rabszolgaság” szót. Csak annyit mondott: “Szerintem a polgárháború oka alapvetően az volt, hogy hogyan működjön a kormányzat. A szabadságjogok és az, hogy mit nem tehettek az emberek”, és beszélt még egyéni szabadságról, kapitalizmusról. Holott a jelek szerint mindig azt kell mondani, amit a kérdező hallani akar.
Haley ezután azzal volt kénytelen magyarázkodni, hogy magától értetődőnek tartotta, hogy a polgárháború a rabszolgaságról szólt. “Ezt tudjuk. Ez a könnyű része a dolognak. De ezen túlmenően mi a tanulság ebből az egészből? Hogy a szabadság számít. És az egyéni jogok és szabadságjogok minden ember számára fontosak. Ez Amerika áldása. Ez volt Amerika szégyenfoltja, a rabszolgaság időszaka. De mi azt akarjuk, hogy ezt soha ne éljük át újra. Soha többé ne engedjük, hogy bárki elvegye ezeket a szabadságjogokat.”
Engem meggyőzőtt. Azt szeretném, ha Nikki Haley vezetné Amerikát novembertől.
