Nem nagy ügy, túl lehet lépni rajta, de túl tipikus és túl irritáló ahhoz, hogy észre se vegyük: a zöld arrogancia, ez a tipikusan európai jelenség, ismét megmutatta, mire képes. Executive summary: nagyjából mindenre.
Párizs szocialista polgármestere népszavazást tartott arról, hogy emelkedjen-e a népszerű városi terepjárók (SUV-ok) parkolási díja, és igen, a párizsiak megszavazták, hogy az 1,6 tonnánál nehezebb autók (e-autóknál: 2 tonna) a jövőben az eddigi díj háromszorosát (!), 18 eurót fogják fizetni a belvárosban óránként, a külső kerületekben 12 eurót. De csak a kívülről érkezők, a helyi lakosok mentesülnek az emelt díj alól – mindenki tudja, hogy a párizsiak SUV-jai nem szennyezik a környezetet, csak a külvárosok és más városok lakóinak SUV-jai vannak más anyagból gyúrva.
Várjunk csak, mit írtam “a párizsiak” döntöttek? Dehogy. A népszavazáson a választásra jogosult 1,3 millió polgár 5,9 százaléka vett részt, ezt ünnepelte Anne Hidalgo “a demokrácia győzelmeként”, hiszen “a párizsiak világos döntést” hoztak azzal, hogy 78 ezer ember eldöntötte a kérdést. Ráadásul kevés volt a szavazóhelyiség, és azok többsége is olyan városrészekben volt, ahol a legtöbb embernek nincs is autója.
Ezt a tömegesen ignorált, manipulált kérdésfeltevésű (a SUV-okat a népszavazási íven “nehéz, nagy kiterjedésű, környezetszennyező járműveknek” nevezték) népszavazást nevezte polgármester asszony a demokrácia győzelmének – mondjuk jó tudni, mit tart ő annak.
Karácsony Gergely is ugye azt állította tavaly júniusban, hogy "a budapestiek a jövőt választották", amikor egy szintén manipulált kérdésfeltevésű népszavazáson ("lakógyűlésen") a válaszolók közel 80 százaléka úgy döntött, maradjon csak autómentes a Lánchíd, kit érdekelnek a máshol kialakuló dugók. A "lakógyűlésen" 136 ezer ember, a szavazásra jogosultak 9 százaléka vett részt. Tehát 91 százalékunk nem.
"Ne áltassuk magunkat: a terepjárók elleni harc csak egy kiskapu az összes személygépkocsi felszámolásához" - így reagált a francia autóklub a párizsi demokrácia fantasztikus győzelmére, és ez pontosan így van. Az autók súly alapján történő bűnbakká tétele azt a logikát fogadtatja el, ami alapján a jövőben bármilyen jellemzőjű autó kitiltható lesz bárhonnan, benzines, dízeles, elektromos, kék színű. Mert autó.
Anne Hidalgo az egyik kitalálója a volt londoni komcsi polgármester, Ken Livingstone által is hirdetett "15 perces város" ideológiának, amely szerint minden "alapszolgáltatás" 15 perces sétán belül elérhető kell hogy legyen bárki számára. Tényleg? És ha nem úgy lakik, hogy gyalog vagy biciklin könnyen elérheti a munkahelyét, a pékséget, az iskolát, az ovit, és az orvosi rendelőt? És ha nincs kedve gyalog hazacipelni a hétvégi bevásárlást? Vagy bármilyen okból nincs kedve fentről jövő életidegen, jóemberkedő elvárásokhoz igazodni?
Nem megy ki a fejemből annak az ismerőmnek a kommentje, akit már múltkori autós posztomban is idéztem: ha ő át tudott váltani biciklire, akkor más is át tud. Karácsony is ugye azt üzente, hogy a dugókról az autósok tehetnek, inkább szálljanak ki a kocsiból, és menjenek gyalog. Hidalgo meg úgy ideologizálta meg autóellenes hadjáratát (amelynek során rakpartokat zárt le, parkolóhelyeket számolt fel, hadat üzenve "az autógyártók profitra való törekvésének"), hogy "egy város kreativitása nem az autóktól függ, ez a 20. században volt így". Hacsak így nem.
Őt is, és a többi paternális balos társadalommérnököt is ez zavar valójában: hogy emberek profitot termelnek. Amikor ugyanis Hidalgo azt írja, az aljas profitvágy "abból áll, hogy szándékosan egyre nagyobb, egyre többet fogyasztó, egyre drágább autókat adjanak el, ami veszélyezteti az ökológiai átmenetet", akkor abban a piaci folyamatok, és annak legfontosabb eleme: az egyén döntése, a mi személyes igényeink mély lenézése áll.
Az autógyár nem tudná ránk sózni azt a SUV-ot, ha mi nem akarnánk megvenni. Bármi okból. Például tágasabb, biztonságosabb, komfortosabb. Nem hiszem, hogy a személyes élethelyzetemet, döntéseimet, mobilitásomat ahhoz fogom igazítani, hogy valakik azt akarják, ne veszélyeztessem az "ökológiai átmenetet".
Sok CO2-t bocsát ki? Biztos így van, de nincs az a közlekedési modell, amelynek ne volnának költségei. Sokunk számára még így is, dugókkal, esetleges balesetekkel is megéri. Ráadásul a személygépkocsik és kisteherautók a globális CO2-kibocsátásnak csak mintegy 10 százalékáért felelősek. Ezért áldozzam be a személyes szabadságomat? How dare you? A környezet védelme fontos, de csak egy szempont a több közül.
Anne Hidalgót és 78 ezer párizsit totál hidegen hagyja, hogy vannak emberek, akik kénytelenek az autójukat használni, ha az elővárosokból a belvárosba akarnak jutni, mert pl. nincs elérhető tömegközlekedés a számukra. Vagy ha van, nem azt választják - és ehhez minden joguk megvan. A zöld ideológia, amely mindent ünnepel, ami "helyi", épp a "helyi" emberekkel szúr ki, magától értetődőnek tartva az életidegen ideológiájukhoz való igazodást.
A párizsi klímaegyezmény alig 1%-át fogja csökkenteni annak, ami a 1,5°C eléréséhez szükséges. Forrás: Bjorn Lomborg
A legdurvább ebben a privát döntéseink elleni hadjáratban az, hogy teljesen felesleges: ha a globális klímaváltozás ellen valaki tenni akar, globálisan kellene tennie, semmi értelme mondjuk Bois de Boulogne-ban vagy Kőbánya-Kispesten csökkenteni a CO2-t, annak zéró eredménye lesz.
"A Párizsi Megállapodás teljes körű végrehajtása 2030-ban évi 819-1 890 milliárd dollárba kerül, ugyanakkor a kibocsátást csak 1%-kal csökkenti annak a mennyiségnek, amely ahhoz szükséges, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését 1,5°C-ra korlátozzuk. Minden egyes, a párizsi klímaegyezményre költött dollár valószínűleg 11 cent értékű éghajlati hasznot hoz" - olvasható például ebben a tanulmányban. És mint a legutbbi COP-on kiderült, Párizs óta világszerte csak nő a CO2-kibocsátás.
Szélsőséges klíma-alarmizmus, antikapitalista piacellenesség, a "gazdagok" gyűlölete, az autonóm egyéniség és szabad döntéseinek gyűlölete - ezek adódhatnak össze folyamatosan a SUV-ok, és általában az autók elleni kampányokban. Ha ők át tudnak szállni biciklire, mi is át tudunk - állítják magától értetődően, és ebben nagyjából minden benne is van, amit ezekről a 21. századi új totalitáriusokról tudnunk kell.
