Egy karácsony előtti nyüzsgő szombat este a belvárosi éttermekben élénk csevegést és poharak csörömpölését várnánk. És mégis: egy ideális helyen levő létesítmény kísértetiesen üres volt. Amikor megosztottam ezt a furcsaságot egy barátommal, aki maga is étterem-tulajdonos, éles megjegyzést tett: “Ha én is ennyit kaptam volna az uniós támogatásokból, engem is zavarnának a vendégek”.
Ez az egyszerű meglátás sokat elmond a magyarországi üzleti élet helyzetéről. A növekedés és fejlődés elősegítésére szánt uniós források egy olyan rendszert hoztak létre, amely az innováció helyett a kapcsolatokat, a a szolgáltatás helyett az állami támogatásokat, a vevői elégedettség helyett pedig a támogatási kérelmeket jutalmazza.
A magyar gazdaság olyannyira eltorzult, hogy az ügyfelekért folytatott verseny másodlagos az uniós pénzekért folytatott versenyhez képest, amelyek mostanra szintén szűkössé váltak.
Ez a torzulás messze túlmutat egyetlen üres étteremnél. Egy olyan rendszer jelképe, amely megfojtja a vállalkozói kedvet, aláássa a tisztességes versenyt, és elűzi Magyarország legtehetségesebb újítóit az országból.
Az uniós támogatások magyarországi elosztása minden, csak nem átlátható. Az innováció és a gazdasági fejlődés előmozdítása helyett a kormány ezeket a pénzeket egy új gazdasági elit kiépítésére használta fel – a politikai kapcsolatokkal rendelkező üzletemberek kasztját, amelyet gyakran “NER-elitnek” neveznek. A valóságban ennek a kormánypárti, cinkos elitnek a tagjai azok, akik az uniós pénzek haszonélvezői, mivel az Orbán-kormány a pénzeket oligarchái és politikai ügyfelei között osztotta szét.
Ezek a vállalkozások, amelyek gyakran a kormánypárt közeli szövetségesei tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak, nem piaci potenciáljuk vagy innovatív ötleteik, hanem a rendszerhez való hűségük miatt kapnak támogatást. Sikerüket nem az alapján mérik, hogy hány ügyfelet vonzanak, vagy hogy mennyi értéket teremtenek, hanem azon, hogy képesek-e állami támogatásokat szerezni.
Az eredmény egy olyan üzleti környezet, ahol a kapcsolatok felülírják a szakértelmet, és a klientúra kiszorítja a valódi vállalkozói szellemet. Ezek a politikailag támogatott vállalkozások a piaci erőkre való tekintet nélkül működnek, és olyan torzulásokat okoznak, amelyek az egész gazdaságban éreztetik hatásukat.
Kész Zoltán: Az Airbnbn kitiltása Terézvárosból veszélyes precedens
Az üres étterem tökéletes metaforája a magyarországi gazdasági valóságnak. Ha az EU-támogatásokat politikai kivételezés alapján osztják szét, akkor a verseny természetes dinamikáját teszik tönkre. A pályázati pénzekből gazdálkodó vállalkozások megengedhetik maguknak a legjobb helyeket, a pazar marketingkampányokat és az aránytalanul nagy fizetéseket anélkül, hogy szükségük lenne a vásárlók vonzására vagy a minőség biztosítására.
Mindezzel a valódi vállalkozók - azok, akik a kreativitásra, a kemény munkára és az ügyfelek elégedettségére építenek - nem tudnak versenyezni. Riválisaik tisztességtelen előnyt élveznek, mivel a támogatások elszigetelik őket azoktól a piaci erőktől, amelyeknek az innovációt és a kiválóságot kellene ösztönözniük.
Ahelyett, hogy egy élénk vállalkozói ökoszisztémát támogatna, Magyarország gazdasága olyan csatatérré vált, ahol a vállalkozások nem az ügyfelekért, hanem az uniós támogatásokért versenyeznek. A siker nem a legjobb termékeken vagy szolgáltatásokon múlik, hanem azon, ki a legjobb pályázatíró, vagy kinek a legerősebbek a politikai kapcsolatai.
Miért tökéletesítenéd az étlapodat vagy képeznéd a személyzetedet, ha a pénzügyi sikeredet a támogatás garantálja? Ez a gondolkodásmód a gazdaság minden szegletébe beszivárgott, és kiüresítette a vállalkozói szellemet, amelynek az ország növekedésének gerincét kellene képeznie.
Sok magyar vállalkozó számára a rendszer nemcsak igazságtalan, hanem reménytelen is. A manipulált játékkal szembesülve a lábukkal szavaznak, és külföldön tisztességesebb lehetőségeket keresve elhagyják Magyarországot. Az elmúlt évtizedben több mint 800 ezer magyar vándorolt ki, köztük az ország legtehetségesebb üzletemberei és innovátorai.
“A piacgazdaság szétverve”: a jogállamiság mellett a kapitalizmust is újra kell építeni
Ezek az emberek nem egyszerűen magasabb béreket vagy jobb életkörülményeket keresnek. Olyan környezetet keresnek, ahol a sikerüket az ötleteik, erőfeszítéseik és a piaci kereslet határozza meg - nem pedig az, hogy mennyire képesek eligazodni egy korrupt és politikailag ellenőrzött rendszerben.
Ezeknek a vállalkozóknak az elvesztése pusztító csapás a magyar gazdaságra. Az innováció elapad, a vállalkozások bezárnak, és az ország egyre inkább a külső finanszírozásra támaszkodik a belső dinamizmus helyett.
Az uniós támogatások által okozott torzulások a munkaerőpiacra is kihatnak. A támogatott vállalkozások megengedhetik maguknak, hogy aránytalanul magas béreket fizessenek, vagy több munkavállalót vegyenek fel, mint amennyire szükségük van, és ezzel elvonják a tehetségeket a valódi vállalkozóktól, akik nem tudnak alkalmazkodni ezekhez a mesterséges bérekhez.
Ez olyan munkaerőpiacot hoz létre, ahol a legjövedelmezőbb munkahelyek nem a leginnovatívabb vagy legtermékenyebb vállalkozásoknál, hanem a politikai kapcsolatokkal rendelkező vállalkozásoknál találhatók. A munkavállalókat gyakran nem a képességeik vagy a tapasztalatuk miatt veszik fel, hanem a rendszerhez való hűségük miatt, amely ezeket a vállalkozásokat életben tartja. Ez a status quo megfojtja a meritokráciát, és elriasztja a munkavállalókat attól, hogy valóban innovatív területeken folytassanak karriert.
Magyarország gazdasága válaszúthoz érkezett. A jelenlegi, uniós forrásokból táplálkozó haveri kapitalizmus rendszere fenntarthatatlan. Elfojtja az innovációt, elriasztja a vállalkozói kedvet, és elüldözi azokat az embereket, akik egy szebb jövőt építhetnének.
Kvázi-kapitalizmus, numerus clausus: milyen áron tér vissza az Uber?
E tendencia megfordításához több kulcsfontosságú változásra van szükség. A legfontosabb elemek közé tartozik az átláthatóság és az elszámoltathatóság. Ez azt jelenti, hogy az uniós forrásokat világos, tisztességes kritériumok alapján kell elosztani, amelyek az innovációt és a közhasznúságot, nem pedig a politikai lojalitást jutalmazzák.
Ugyanez vonatkozik a hozzáférésre is. A kisvállalkozásoknak és az induló vállalkozásoknak politikai kapcsolatok nélkül kell tudniuk hozzáférni a finanszírozáshoz és a forrásokhoz. Ez azonban nem lehetséges, amíg a kormány ellenőrzi az összes létező csatornát. Decentralizálni kell, hogy csökkentsük a kormányzat ellenőrzését a támogatások elosztása felett, ami segíthet a klientelizmus és a kivételezés kiküszöbölésében.
Ahhoz, hogy Magyarország gyarapodni tudjon, gazdaságának az emberek kreativitására, kemény munkájára és ellenálló képességére kell épülnie, nem pedig támogatásokra és politikai szívességekre. Az üres étterem példája éles figyelmeztetésként szolgál: ha a vállalkozások már nem a fogyasztókért, hanem a támogatásokért versenyeznek, az egész rendszer összeomlik.
Magyarország valódi potenciálja nem a támogatásokban, hanem az emberekben rejlik. A kérdés az, hogy az ország megragadja-e ezt a lehetőséget - vagy tovább halad a stagnálás és a hanyatlás útján.
A szerző Kész Zoltán volt országgyűlési képviselő, a Szabad Piac Alapítvány volt igazgatója, a Consumer Choice Center kormányzati ügyekért felelős igazgatója. Az írás eredetileg a The Parliament Magazine-ben jelent meg, a magyar változatot a szerző engedélyével közöljük.